Száműzetésben a 14. dalai láma

1935 nyarán jött a világra Lhamo Dhondrub, akiben a serai kolostor szerzetesei hosszas keresgélés után felismerték a 13. dalai láma reinkarnációját. A Kewtsang Rinpoche vezette küldöttség 1938-ban egy Amdo nevezetű falucskában bukkant rá a fiúra.

Miután Lhamo magától rájött, hogy kik az idegenek és hogy miért jöttek, valamint az általuk feltett kérdésekre is pontosan megadta a választ, a szerzetesek megnyugvással állapították meg, hogy rátaláltak Tubten Gjaco 13. dalai láma reinkarnációjára. A fiú új nevet kapott, és mint Tendzin Gyaco 1940-ben elfoglalta a dalai lámák több évszázada fennálló trónját.

A tibeti buddhista vallási vezetőt megillető dalai láma elnevezés eredete a középkorba nyúlik vissza. 1578-ban Altan kán mongol uralkodó ezzel a címmel ruházta fel Szonam Gyacot, Drepung kolostor apátját. A történelembe 3. dalai lámaként bevonuló Szonam, két korábbi elődjét posztumusz címmel látta el.

A dalai lámák központja a 17. századtól Tibet megszállásáig a Potala, valamint a Norbulingka palotában volt. 1959. március 10-én, miután a kínaiak megszállták és teljes ellenőrzésük alá vették Tibetet, a 14. dalai láma elhagyta székhelyét és indiai száműzetésbe vonult.

A Dharamsalában élő dalai láma célkitűzése az évtizedek során némileg átalakult: ma már nem Tibet függetlenségéért harcol, a tibeti nép vallását, nyelvét, kultúráját akarja megmenteni. Tibetért folytatott áldozatos tevékenységéért 1989-ben béke Nobel-díjjal is kitüntették.

Annak ellenére, hogy a tibeti küldöttek 2002 óta már többször leültek tárgyalni a kínai képviselőkkel, a politikai-területi kérdés megoldásában még mindig nem történt tényleges előrelépés.