A vörös kereszt viselése

1818-ban egy piemonti családban született Louis Appia, a 19. század egyik ismert hadiorvosa. A Frankfurtban felnőtt Louis a gimnázium elvégzése után a heidelbergi egyetem orvosi karán folytatta tovább tanulmányait, ahol 1843-ban sikerrel diplomázott.

A nyugat-európai országok között folyamatosan ingázó Appia munkájából kifolyólag számtalan szörnyűséggel szembesült: a háborúkban és forradalmakban megsérült, megcsonkított áldozatok még orvosi szemmel is kegyetlen látványt nyújtottak. Miután az általános orvosi képesítése mellett a hadiorvosi „szakmát” is kitanulta, legfontosabb feladatának a háborús sérültek megmentését tartotta.

Miután megnősült, Appia 1859-ben Itáliába utazott, és a torinói, milánói, brescai, valamint a gardai hadikórházban vállalt állást. Munkáját Viktor Emánuel piemonti uralkodó különféle kitüntetésekkel jutalmazta.

Appia a svájci származású Henry Dunant által létrehozott Vöröskereszt élharcosa volt, 1864. március 12-én elsőként tűzte fel ruhájára a Vöröskereszt megkülönböztető jelzését, a fehér alapon lévő vörös keresztet. Szintén az ő javaslatára a porosz-dán háborúban a csatamezőkön betegellátást végző önkéntesek számára a fehér karszalag viselését is bevezették.

Louis Appia élete utolsó éveiben is aktívan részt vett a Vöröskereszt munkájában. Mi több, rengeteget tett annak érdekében, hogy a segélyszervezet tagjai ne csak a háborús sebesültekről gondoskodjanak, hanem a békeidőben járványok vagy természeti katasztrófák során megbetegedett, megsérült embereket is ellássák.

Appia 80 éves korában hunyt el, többek között Genfben és Hanauban is utcát neveztek el róla.