Emberi jogaik lesznek a robotoknak?

Robotokra vonatkozó etikai kódexet kíván létrehozni a dél-koreai kormány, hogy elejét vegye a visszaéléseknek. Az előírésok elsősorban az embert védenék az esetlegesen önálló életre kelő robotokkal szemben, ám érintenék a robotok „emberi jogait” is, csakúgy mint azt a kérdést, hogy megengedhető-e a gyermekekre hasonlító, szexuális célra használt robotok előállítása.
Dél-Korea társadalma rohamosan öregszik, jóval gyorsabban, mint Magyarországé. A problémára adott válaszkísérleteik pedig ugyancsak jelentősen eltérnek a nálunk tapasztaltaknál. A dél-koreai kormány ugyanis azzal számol, hogy a kieső munkaerőt illetve a fiatalok egy részét robotok fogják majd pótolni. Az elképzelés nem teljesen légből kapott, mivel a high-tech társadalmak között is vezető pozíciót betöltő dél-koreaiban már most is igen magas azok aránya, akik valamilyen háztartási robotot alkalmaznak otthonukban.
Egyelőre csak porszívó és fűnyíró…
Egyelőre még csak a robotporszívók és a robotfűnyírók terjedtek el nagyobb számban a délkelet-ázsiai országban, ám a jövőkutatók szerint 2015 és 2020 között már minden dél-koreai családban lesz legalább egy robotgép. A fejlődés persze nem áll meg a háztartási eszközöknél vagy a kerti gépeknél: a jövőt modellező kutatók azzal számolnak, hogy az öregek ápolásában, illetve a kieső munkaerők pótlásában is igen komoly szerep jut a közeljövőben a robotoknak.
Ezek az önmagában ártatlannak tűnő eszközök még nem is jelentenének komolyabb fejtörést, ha nem létezne már most is a robotoknak egy olyan generációja, amely kifejezetten az ember ellen irányul. A dél-koreai kormány ugyanis azzal is számol, hogy – éppen a népességcsökkenés miatt – haderejének egy részét is robotok fogják kitenni, amelyek elsősorban Dél-Korea határait őriznék a jövőben – olvasható a BBC News honlapján. Ez a terv azonban szöges ellentétben áll azzal a készülő etikai kódexszel, amelynek első és legfontosabb pontja a tervek szerint éppen az lenne, hogy a robotoknak nem szabad kárt okozniuk emberi lényben.
A 20. század közepének legjelesebb sci-fi írója, Isaac Asimov által megfogalmazott robotika alaptörvényt eredetileg a dél-koreai kormány is kiindulópontként fogadta el. A fejlesztések azonban önmagukban semmissé teheti az asimovi elveket, hiszen a hadsereg ugyan az embernek engedelmeskedő és önmagát is megvédő robotokat fejleszt, ám azokat éppen az ember ellen kívánja felhasználni.
Tavaly az angol kormány által finanszírozott jövőkutatási projekt ugyancsak arra jutott, hogy a robotika egyik igen komoly veszélyeket magában rejtő fordulópontja, amikor a robotok már rendelkeznek annyi intelligenciával, hogy önmagukat képesek fejleszteni, vagy hibáikból tanulva tökéletesíteni, onnantól fogva ugyanis nem igazán jósolható meg, hogy merre fog továbbfejlődni a robotika.
Erkölcsi aggályok
Erkölcsi szempontból persze sok egyéb kérdés is felmerül a robotokkal kapcsolatban. Amennyiben ugyanis olyan robotokat leszünk képesek előállítani, amelyeknek akárcsak primitív módon is, de érzéseik lehetnek – errefelé tart a fejlesztések egy része –, akkor felmerül a kérdés, hogy vajon lehetnek-e a robotoknak például emberi jogaik. A kérdés első hallásra abszurd, de egyes jogvédők szerint csak annyira abszurd, amennyire az állatok jogainak kérdését abszurdnak tartották ötven évvel ezelőtt.
Ugyanígy dilemmát jelent, hogy vajon egy olyan robot, amelyik meghibásodás miatt mégis kárt okoz az emberben vagy az embernek, vajon erkölcsileg felelőssé tehető-e? Avagy netán helyette is építője vagy éppen kitalálója viselje-e a felelősséget? Ez a kérdés szintén nem teljesen légből kapott, hiszen léteznek már olyan programok és robotok, amelyek komoly pénzügyi kérdésekben rendelkeznek döntési jogokkal. Vajon a rossz befektetésért felelőssé tehető-e a program?
A biztonságon és a jogok kérdésén túlmenően szintén igen komoly dilemmát jelenthet olyan robotok megjelenése is, amelyek szexuális tárgyként használhatók. Felmerül ugyanis a kérdés, hogy hogyan akadályozható meg olyan robotok előállítása, amelyek gyerekekre hasonlítanak, és amelyeket kifejezetten szexuális örömszerzés céljából állítottak elő? Vagy miként kell azt kezelni, ha maga a robot tulajdonosa bánik úgy egy robottal, mintha az élőlényként saját házastársa lenne? Vajon felruházható-e egy robot házastársi jogokkal? Abszurd kérdéseknek tűnnek a fentiek, ám a fejlődés olyan rohamléptékű, hogy pár évtizeden belül szembe találjuk magunkat ezekkel a kérdésekkel, s ennek legfőbb bizonyítéka az, hogy a dél-koreai kormányt is igen komolyan foglalkoztatják a fenti dilemmák.