Pusztító árvíz Pesten

Magyarországot sohasem kímélték a katasztrófák: a sáskajárás, a hosszú évszázadokon át jelenlévő pestis, a pusztító tűzvész, valamint a visszatérő árvíz emberi és vagyoni áldozatokat egyaránt követelt.

A feljegyzések szerint a 18-19. században például a Duna több mint tízszer lépett ki a medréből, és mindannyiszor elárasztotta Pest nagy részét. A legsúlyosabb árvíz 1838. március 13-án éjfélkor vette kezdetét.

A megnövekedett vizű Duna átszakította az amúgy is rossz állapotban lévő gátakat, és a hatalmas mennyiségű jeges víz elárasztotta Pestet. Az áradás miatt a Ferencvárosban és a Józsefvárosban élő szegényebb emberek vályogtéglából készült egyszerű házai sorba omlottak össze, gyakran lakóikat is maga alá temetve.

A házaik tetején segítségre váró emberek mentésére számtalan, ladikkal rendelkező önkéntes jelentkezett, akik között olyan neves politikusokat találunk, mint Széchenyi István vagy a később „árvízi hajós” néven emlegetett Wesselényi Miklós.

A Duna két nappal később 927 centiméternél tetőzött, majd fokozatosan visszahúzódott medrébe. Miután az ár elvonult, a kárfelmérés során megállapították, hogy 4200 házból mintegy 2200 összeomlott, valamint sok épület súlyosan megrongálódott. A halálos áldozatok számát néhány százra becsülték.