Miért maradt kudarc a „hétmérföldes csizma”?

Közismert, hogy a hétköznapi életünket megkönnyítő eszközök java része a hadiipar fejlesztéseinek eredménye: így van ez az internettől kezdve, a műholdvevő antennán keresztül a gépjárművek legfontosabb fejlesztéséig bezárólag szinte mindennel.

A legtöbb nyugati találmányt tehát a katonai és polgári élet közötti átmenet jellemzi. Keleten azonban egyelőre más a helyzet. Hiába különleges egy találmány, nem lesz a hétköznapok része, ha egyszer a kapitalista vállalkozók nem látnak benne fantáziát.

Suhanás rugólábakon

Pedig a találmány tényleg különleges. Eredetileg 1974-ben fejlesztették ki a csizmát, amelynek segítségével a gyalogosok menetfelszerelésben különösebb fáradtság nélkül tudják követni a harckocsikat. A találmány annyira megtetszett a katonai vezetőknek, hogy rögtön titkosították is, s ezt csak 1994-ben oldották fel.

A titkosítás mellett persze további „kisebb” problémák is adódtak az eredeti konstrukcióval: a szovjet űrkutatási intézet számításai szerint ugyanis ez a csizma még mindig jóval több energiát vett fel sétálás közben, mint amennyit aztán leadott. Magyarán szólva még túl nagy energiabefektetésre volt szükség ahhoz, hogy a gyalogos menetfelszerelésben is kényelmesen, fáradtság nélkül követni tudja a harckocsikat.

További problémát jelentett, hogy az apró kis robbanómotor, amelyet a különleges „rugólábba” szereltek, nem mindig a megfelelő pillanatban robbant be, ennek köszönhetően pedig nem a megfelelő pillanatban gyakorolt nyomást a térdre. Ez egészségügyi kockázatot jelentett a katonákra nézve, sőt, egy korai változat még azzal a veszéllyel is fenyegetett, hogy viselője könnyen elveszthette egyensúlyát.

Az eltelt több mint harminc évben Viktor Gordejev feltaláló és társai természetesen fokozatosan továbbfejlesztették a „hétmérföldes csizmát”. Az eredetileg darabonként 2 kilót nyomó lábbelik súlyát sikerült 1 kilóra csökkenteni, és egyéb fejlesztések révén szabályossá tenni a robbanást. Ezen túlmenően az egyensúlyozás terén is komoly előrelépéseket tettek.

A csizma működési elve

A csizma működési elve igen egyszerű: egy, a gépjárművek motorjából is ismert dugattyúban a lépés hatására összesűrűsödik a levegő. A dugattyúban aztán egy szikra és a befecskendezett üzemanyag segítségével robbanás keletkezik, ami a dugattyút kinyomja. Ily módon viselőjét akár négy méteres távolságra is képes elröpíteni egy lépés révén, hogy aztán a másik lábra felszerelt rugóláb ugyanezt a folyamatot megismételje. A csizma fogyasztását is sikerült a fejlesztések révén tíz kilométerenként egy literre csökkenteni. Ez persze még mindig csak azt jelenti, hogy jó két kilométerenként üzemanyag-utánpótlásra van szükség.

Mindezek ellenére 1994, a titkosítás feloldása óta nem sikerült a csizma felfuttatásában sikereket elérni – írja a The New York Times. A fő ok egyesek szerint az orosz kapitalizmus gyengeségében rejlik: az orosz vállalkozók egyelőre nem érdeklődnek túlzottan a tudomány különleges vívmányai iránt, inkább fektetik pénzüket a nyersanyagok kiaknázásával foglalkozó cégekbe. Pedig az orosz tudósok is képesek igen nagy teljesítményekre: a tetris játék is eredetileg a Szovjetunióból származik, csakhogy az akkori rezsim idején feltalálója nem volt képes levédetni a szabadalmi jogot, így a feltaláló nem kevés pénztől esett el.

Süllyeszthető olajszivattyúkat szintén Oroszországban készítettek először, ám az orosz vállalkozók még ezek továbbfejlesztésébe sem voltak hajlandók befektetni. Ma ezek a cégvezetők az amerikai Halliburton olajipari cégtől vásárolják meg az eredetileg oroszok által feltalált technikát.

M ég mindig akadnak problémák a konstrukcióval

Az egyetlen vállalkozó kedvű Gordejev tanítvány, aki külön céget hozott létre a „rugóláb” forgalmazására, maga is csalódottan nyilatkozott a The New York Times-nek: „Korábban úgy gondoltuk, hogy hétköznapi emberek tömegei vásárolják majd a találmányt, hogy azzal meggyorsítsák és megkönnyítsék a munkahelyre való közlekedést. A biciklik és a rollerek helyettesítőjét láttuk a csizmában. Mindebből azonban semmi nem lett”.

1998-ban, amikor Anfisz Szajbakov a floridai Disney World-ben bemutatta a furcsa eszközt, maga is rájött, hogy továbbra is fennállnak bizonyos problémák, amelyek megakadályozzák a csizma hétköznapi használatának elterjedését.

„Őszintén bevallva, aki felveszi még mindig bizonyos rizikót vállal magára. Az egyensúlyelvesztés problémája ugyanis még mindig fennáll” – mondta Szajbakov az amerikai napilapnak.