Szenzációs leletek az óbudai Duna-parton

A Budapesti Történeti Múzeum munkatársai a III. kerület Királyok útja 293. szám alatt különösen gazdag lelőhelyet tártak fel a 2007. január közepétől március közepéig terjedő időszakban. A feltárást az tette szükségessé, hogy a területen, amely régóta ismert és nyilvántartott lelőhely, több házból álló lakópark építését tervezik, s a házak alapozásakor végzendő földmunkák az értékes emlékeket megsemmisítik.

A feltárás során újfent „megnyilatkozó” lelőhely hihetetlen gazdagságával azonban még a szakembereket is meglepte: az 1500 négyzetméternyi felületen, több rétegben elhelyezkedő, 5000 évet átfogó 7 régészeti korszaknak csaknem 500 objektumát bontották ki a régészek az alig két hónapos feltárás alatt. A legkorábbi leletek a Kr.e. 5000 tájáról, az újkőkorból származnak. Majd a késő rézkor időszakában, a jégbe fagyott alpesi pásztor, Ötzi kortársainak, a Duna-parton sorakozó kis falvainak egyikéhez tartozó maradványai kerültek elő. A település lakóinak különösen gazdag szakrális életéről a rituális állat-temetkezések, áldozati gödrök tanúskodnak.

A kora-bronzkort követően, a Kr.e. II. évezred közepére tehető a terület legintenzívebb használata. A Mükénei-birodalom fénykorának idején a Duna-parton pásztorkodó és földművelő népesség élt, kultúrájukat Vatya-kultúra néven ismeri a szakirodalom. Budapest területén itt fogható meg először, hogy – mai szóval élve – „környezetrendezést” végeztek településük kialakítása során. A falu a Duna mélyfekvésű árterére is ráhúzódott, melynek feltöltését települési hulladékkal érték el. A települési tér ilyen módon történő kialakítása a Kárpát-medence őskorában teljesen egyedülálló.

A vaskor és a legkorábbi római időszak is hagyott nyomokat a településre igen alkalmas területen. A rendkívül gazdag lelőhely további, az építkezés földmunkáival nem érintett részei egyelőre a földben várják a jövő kutatóit.

Forrás: BTM Aquincumi Múzeum >>