III. Kázmér, a gaz csábító

Az 1310. április 3-án született Kázmér 23 éves korában került a lengyel trónra. A hatalom átvételekor szembe kellett néznie Luxemburgi János cseh király trónigényével, aki ugyancsak magának követelte a lengyel koronát. A kettejük között kialakult konfliktus rendezésére bő egy évre volt szükség. A viszály némi, a lengyel királyi birtokokból származó jövedelem és Károly Róbert magyar uralkodó közvetítő szerepének köszönhetően oldódott meg.

A magyar királyt a diplomáciai kapcsolatokon túl rokoni szálak is fűzték Kázmérhoz: amikor Károly Róbert negyedjére nősült, III. Kázmér testvérét, a Lokietek-házból származó Erzsébetet vette feleségül.

A lengyel sógor casanovasága azonban csak veszedelmet hozott a magyar királyi családra. A Magyarországon gyakran megfordult III. Kázmér – nővére közreműködésével – elcsábította Erzsébet királyné egyik udvarhölgyét, az előkelő birtokos, Záh Felicián leányát, Klárát. Az apa, aki mélyen megbotránkozott a leányán elkövetett erkölcstelenségen, elhatározta, az uralkodó és annak családjának meggyilkolását.

A bosszúra szomjas Felicián 1330 áprilisában a visegrádi palotában merényletet kísérelt meg Károly Róbert és szerettei ellen. A felbőszült apa kivont karddal rontott az éppen ebédelő családra: Károly Róbert azonban sértetlen maradt, Erzsébet négy ujját viszont sikerült levágnia.

Záh Feliciánt csak a király testőrei tudták megfékezni. Miután lefogták a merénylőt, „rémes kardjaikkal ízenként vagdalták össze”. Ezt követően a király drákói szigorral rendelte el a Záh család valamennyi tagjának harmadízig (a dédapa testvéreinek leszármazottaiig) történő kivégzését.