Az élvhajhász Raffaello halála

Feltételezhetően 1483. április 6-án Urbinóban született Raffaello Santi, az érett reneszánsz egyik legkiválóbb alakja. Az apjánál, majd a Perugiában élő Perugino mesternél folytatott tanulmányai után, 21 évesen Firenzében telepedett le.

A Madonna képeivel ismertté vált Raffaello azonban 1508-ban elhagyta a művészetek toscanai fellegvárát, és a katolikus egyházfő személyes hívására Rómába utazott. Raffaello II. Gyulától jelentős megbízást kapott: a pápai termeket kellett kifestenie.

Raffaello számára a freskófestés nem csak szakmai elismerést, hanem jelentős anyagi megbecsülést is jelentett. A mester a stanzák díszítésnek köszönhetően európai hírnevet szerzett magának.

Az 1510-es években az elsősorban festőként számon tartott Raffaello az építészettel is kacérkodott: X. Leó pápa a Szent Péter bazilika építésének irányításával bízta meg.

A privilégizált helyzetben lévő művész Krisztus színeváltozásán dolgozott, amikor 1520. április 6-án, 37. születésnapján Rómában elhunyt. A feslett életmódot folytató festőt valószínűleg élvhajhászsága sodorta a halálba: súlyos nemi betegségben szenvedhetett. Halálának okaként azonban a pestis is felmerült.

Raffaello Santit saját kérésére a Pantheonban helyezték végső nyugalomra. A mester sírját 1833-ban XVI. Gergely pápa utasítására kibontották, és földi maradványait márványszarkofágba rakták.