20.000 forintért szabad királyi városi rang

A középkori magyar településeket jogállásuk szerint három alapvető csoportba sorolhatjuk. A jobbágyfalu állt a legalacsonyabb szinten, aztán következett a mezőváros, végül a szabad királyi város. Debrecen városának is ezeket a lépcsőfokokat kellett végigjárnia.

Az Árpád-korban jobbágyfaluként létező Debrecen 1361-ben kapott mezővárosi rangot I. Nagy Lajos királytól a Károly Róbert iránt tanúsított hűsége jutalmául. A szabad királyi városi rang megszerzéséig azonban mintegy 300 évet várnia kellett.

A hosszú hónapokon át tartó tárgyalásokat és a város számára anyagilag megterhelő ajándékozásokat követően Dobozi István főbírónak, Pósalaki János jegyzőnek és Komáromi György szentárnak sikerült elérnie, hogy az udvari kancellária, valamint az udvari kamara foglalkozzon a szabad királyi várossá nyilvánítás kérdésével.

1693. április 11-én Debrecen I. Lipót császártól privilégiumlevelet kapott, melynek értelmében Debrecen belépett a szabad királyi városok sorába. Természetesen az udvari kancellária nem ingyen, hanem előre meghatározott, magas összeg fejében adta ki a kiváltságokat tartalmazó okiratot. Az oklevél hivatalos kiállítási díja 20 ezer forintba került, az egyéb költségek pedig 10 ezer forintot emésztettek fel.

A Caraffa császári zsoldos által néhány évvel korábban súlyosan megsarcolt Debrecen nem tudta saját kasszájából kifizetni a hatalmas összeget, ezért kénytelen volt La Porta váradi parancsnoktól kölcsönt felvenni. Ezzel megkezdődött az újdonsült szabad királyi város eladósodása. Az ezredes hiába mondta fel 1702-ben a kölcsönszerződést, a “kálvinista Róma” az adósságát csak 1711 után tudta rendezni.