La Fontaine halála

1621 nyarán egy jómódú hivatalnokcsaládban született La Fontaine, az állatmeséiről ismertté vált francia költő. A Chateau-Thierry-ben felnőtt La Fontaine-t a szülei papi iskolába íratták, azonban a fiúnak nem tetszett az egyházi életforma, így jogi tanulmányokba kezdett.

Az 1649-ben lediplomázott fiatalember – apja nyomdokain haladva – a francia bürokratikus apparátusban vállalt állást, melynek köszönhetően nemcsak bekerült a legjobb társaságokba, de számára hasznos kapcsolati tőkét is kiépített.

La Fontaine azonban 1672-ben úgy döntött, hogy elhagyja Champagne tartományt és Párizsba költözött, ahol minden idejét az irodalom művelésének szentelte. A mecénások bőkezű támogatásaiból élő költő gyorsan beilleszkedett az új környezetbe, és műveinek köszönhetően gyorsan ismertté vált.

Noha kezdetben az antik gyökerekből táplálkozó állatmeséit kritikusan fogadták, később velük országos népszerűségre tett szert. A tücsök és a hangya, a holló és a róka története nemcsak a gyermekeket szórakoztatta, hanem a tanítói jellegénél fogva a felnőttek figyelmét is lekötötte. Természetesen La Fontaine a fabulákon kívül írt drámákat, verseket, regényeket és elbeszéléseket is.

A Francia Akadémia tagjává is megválasztott La Fontaine 1692-ben olyan súlyos beteg lett, hogy élete utolsó néhány évében szinte már nem is alkotott. Az 1695. április 13-án 74 éves korában elhunyt közkedvelt költőt Párizs egyik belvárosi temetőjében helyezték örök nyugalomra.