Mi alapján választott lakhelyet a barlanglakó ősember?

Közel négyszáz barlang átvizsgálását követően a sheffield-i egyetem kutatócsoportja arra a megállapításra jutott, hogy nemcsak ma nézzük meg pontosan, hogy hol is akarunk lakni. Könnyű megközelíthetőség, zöld övezet, parkolási lehetőség, tágas tér, bevásárlóközpontok közelsége – manapság elsősorban erre figyelnek legtöbben egy lakás kiválasztásakor.

Andrew Chamberlain és kutatócsoportja három éves kutatómunkával azonban azt is bebizonyította, hogy hatezer évvel ezelőtt is gondosan szemügyre vette és felmérte lakhelyét és környezetét az ősember.

Nem számított a víz közelsége

A brit régészek által Anglia Yorkshire Dales és Peak District régiójában végzett kutatásoknak több célkitűzése is volt: egyrészt fel kívánták tárni a körzetek ősemberek által lakott barlangjait; másrészt meg akarták határozni, hogy milyen szempontrendszert vehetett figyelembe hatezer évvel ezelőtti elődünk, amikor kiválasztotta lakhelyét; harmadrészt viszont a régészeti értékekkel bíró barlangok védelmére is javaslatot kívántak tenni.

Az English Heritage’s Historic Environment Enabling Program által finanszírozott projektet Chamberlain sikeresnek értékelte, bár jelentésükben arról sem feledkeznek meg, hogy a most feltárt értékek védelmében még igen sok teendő van.

A kutatás egyik legfontosabb pontjáról Chamberlain a Discovery News-nak adott nyilatkozatában is beszámolt: a brit régész arra hívta fel a figyelmet, hogy elődeink az olyan magasabban fekvő, kelet-nyugati tájolású barlangokat részesítették előnyben, amelyek belmagassága és hosszúsága is elég nagy volt, valamint a bejárata is megfelelően szélesnek tűnt. Gyakrabban találtak régészeti leleteket azokban a barlangokban, amelyek bejárata előtt sík tér volt, hiszen az különféle tevékenységek helyszínéül is szolgálhatott. Meglepő módon azonban nem tűnt fontos kritériumnak a víz közelsége – olvasható a tanulmány összefoglalójában.

Állatot is tartottak

Mindezen túlmenően azt is megállapítják, hogy a Peak District-ben feltárt barlangokban jóval több régészeti leletre bukkantak, mint Yorkshire Dales-ben. Chamberlain szerint ennek elsősorban az lehetett az oka, hogy az előbbi sokkal inkább alkalmasabb lehetett mezőgazdasági tevékenységre. Ebből egyben arra is következtethetünk, hogy barlanglakó elődeink is tartottak már állatokat, sőt kezdetleges formában akár földet is művelhettek már.

Ezt támasztja alá egyébként egy tavaly Görögországban végzett kutatás is: a Discovery News beszámolója szerint Panagiotis Karkanas kutatásai bebizonyították, hogy Kr.e. 4000 körül a Peloponnészoszi-félszigeten feltárt barlangban egykoron nemcsak vadászó-gyűjtögető életmódot folytató emberek laktak, hanem állattartó, sőt földműves tevékenységet végzők is. Elégetett állati trágya maradványai, az állati trágyában kimutatott gabonahéjak mind arra utalnak, hogy a megtelepedett életforma nem volt összeférhetetlen a barlangban lakással.

Óvni kell az emberektől

A sheffield-i egyetem professzora által most befejezett kutatásoknak azonban volt egy harmadik hozadéka is: jól alátámasztható módon bizonyították azt a korábbi feltételezést, hogy a két angliai régióban feltérképezett barlangok régészeti értékei nagy veszélyben forognak.

Nemcsak az amatőr barlangászok, vagy turisták veszélyeztetik a leleteket azzal, hogy a barlangok előterében sátorozva több ezer éves leleteket semmisítenek meg, de az amatőr régészek is igen komoly veszélyt jelentenek.

„A barlangokat felkereső emberek jelentik a legfőbb veszélyt a barlangokra és az ott található régészeti értékekre, mivel tevékenységükkel megsemmisíthetnek igen sok leletet” – olvasható a jelentésben.

Természetvédők, természetszeretők és régészek ily módon meglepő konfliktusba keveredhetnek, bár a jelentés utal arra is, hogy a környék természetjáró szövetségei egyértelmű lépéseket tettek azért, hogy tagjaik ne csak a természet értékeit próbálják megóvni, hanem több ezer éves múltunkról tanúskodó régészeti leleteket is.