Eszperantó, a mesterséges nyelv

1922. április 18-án háromezer ember részvételével Prágában megtartották az első nemzetközi eszperantó konferenciát. Az első világháború után a Ludwig Zamenhof által "megalkotott" eszperantó olyan népszerűvé volt, hogy Európa-szerte több iskola a tantervébe is felvette az új nyelvet, amely sokkal könnyebbnek bizonyult, mint az angol, a francia vagy a német.
Az 1850-es évek végén Lengyelországban született Ludwig Zamenhof, az eszperantó nyelv megalkotója. Már gyermekként érdekelték a nyelvek, jónéhányat beszélt is. Tudott oroszul és jiddisül, hiszen az apja anyanyelve az orosz volt, míg az anyja a jiddist használta. Lengyelországban elsajátította a lengyelt, majd az iskolában megtanult angolul, latinul és görögül, de ezeken kívül birtokában volt még a franciának valamint a németnek is.
A szemorvosként dolgozó Zamenhof ifjúkori álmát valósította meg, amikor 1887-ben Dr. Eszperantó álnéven egy füzetecskében publikálta az általa megalkotott, mindössze 16 nyelvtani alapszabályra épülő eszperantót.
Az eszperantó az első világháború után olyan népszerűvé vált, hogy Európa-szerte több iskola felvette a tantervébe, mivel sokkal könnyebbnek bizonyult, mint a német, a francia vagy az angol.
Az első nemzetközi eszperantó konferenciára 1922. április 18-án háromezer érdeklődő jelenlétében Prágában került sor. A találkozó jelentőségét mutatja, hogy még a Népszövetség főtitkára, a japán Nitobe is részt vett rajta.
Az új nyelv körül kialakult nyelvészeti viták miatt azonban az eszperantó – az eredeti tervekkel ellentétben – nem válhatott a diplomácia nyelvévé. Az eszperantó világhódításához fűzött álmok a második világháború után végleg szertefoszlottak.