Biztonságban az Auschwitzból szökött rabok

1924-ben a szlovákiai Topolcsányban született Rudolf Vrba, aki társával együtt elsőként hívta fel a figyelmet az Auschwitz-Birkenauban zajló szörnyűségekre.

Rudolf Vrba, eredeti nevén Walter Rosenberg, már iskoláskorában szembesült az őt érintő hátrányokkal. 15 éves volt, amikor a szlovákiai „nürnbergi törvények” miatt kicsapták a pozsonyi iskolából, személye innentől kezdve állandó gyúnyolódás céltáblája volt.

Az 1940-es években zsidóságából adódóan, mint megannyi szerencsétlen társa, ő sem kerülhette el a deportálást. 1942 júniusában a majdaneki koncentrációs táborba, majd néhány héttel később Auschwitzba szállították, ahol a 44070-es számú fogolyként mintegy 2 éven át küzdött az életben maradásért.

1944. április 7-én azonban Rudolf Vrba Alfred Wetzlerrel – szinte csodával határos módon – megszökött a lágerből. A több napon át tartó menekülést követően az őrizetesek április 24-én az észak-szlovákiai Zsolnán találtak menedékre.

Miután az ún. „Auschwitz jegyzőkönyvben” részletesen beszámoltak a táborbéli élményükről, s ezzel ország-világ elé tárták a haláltábor működését, a fiatalemberek neve világszerte ismertté vált.

Vrba és Wetzler rendkívül pontos képet festett az auschwitzi életről, hiszen a láger szinte minden egyes részén dolgoztak. Az emberek beszállításáról, a szelektálásukról, a gázkamrák és krematóriumok működéséről szóló beszámolójuk sokkolóan hatott az embertelenségekről mit sem sejtő tömegekre.

A második világháború után Vrba kémiai és biokémiai tanulmányokba kezdett, majd a diploma megszerzését követően elismert kutatóorvos vált belőle. 1976-tól 2006-ban bekövetkezett haláláig a vancouveri Brit Columbia Egyetemen farmakológiát oktatott. Nevéhez számos tudományos publikációt fűződik az agy kémiai működése, valamint a rák és a cukorbetegség témakörében.