Szökőár pusztította el a mínoszi kultúrát

Amíg az európai kontinensen kis tákolmányokban, egyszerű viskókban éltek az emberek, addig Kréta szigetén egy különös civilizáció hatalmas palotákat állított, kikövezte az odavezető utakat, sőt települései java részén még csatornarendszert is épített. A mínoszi kultúra maradványai mind a mai napig ámulatbaejtőek, ahogy az is, hogy hogyan pusztulhatott el ez a fejlett kultúra Kr.e. 1500 körül egyik pillanatról a másikra. A leginkább elfogadott tézis szerint természeti csapás érhette a szigetet, és ezt az elméletet most alátámasztani látszik egy geológiai vizsgálat is.

A természet erejével nem számoltak

Az izraeli Ben Gurion Egyetem régészprofesszora, Hendrik Bruins a BBC News-nak nyilatkozva elmondta: a geo-archeológiai rétegmaradványok azt mutatják, hogy a sziget partjait minden bizonnyal egy hatalmas szökőár érhette el Kr.e. 1500 körül, és a településeket egyszerűen elmosta. Ez annál is inkább elképzelhető, mivel a mínoszi civilizáció emberei egyáltalán nem építettek véderőket tengerparti településeik köré. Olyannyira bíztak tengerészeti ismereteikben és hadtudományuk fejlettségében, hogy emberi erővel bevehetetlennek hitték még a véderő nélküli tengerparti településeiket is.

Csakhogy úgy tűnik, a természet erejével nem számoltak: az egykori Thíra szigetén működő vulkán erejével szemben persze valószínűleg semmilyen védelmi intézkedés nem használt volna. A mínoszi kultúra vesztét okozó vulkánkitörésről nemrégiben bizonyították be, hogy az eddig feltételezettnél akár kétszer nagyobb lehetett. A mai Szantorin szigetén egykoron működő vulkán közel 60 köbkilométernyi magmát lövellhetett ki, ami már önmagában is döbbenetes mennyiség. Az általunk ismert vulkánkitörések közül csak egy volt nagyobb ennél: az indonéziai Tambora vulkán 1815-ös kitörésekor a becslések szerint 100 köbkilométernyi anyag lökődött a felszínre.

Hét méterrel a tenger szintje felett

A görög szigetvilág Kr.e. 1500 körül a Thíra kitörését ugyancsak megérezte. A kitörést követő szökőár, elérve Kréta partjait, a földdel tette egyenlővé a part menti településeket. Sokáig azt gondolták a tudósok, hogy egy-egy szökőár nyomában nem marad semmi. A 2004-es indonéziai katasztrófa utóvizsgálatai azonban bebizonyították: a szökőár visszahúzódásakor messze nem sodor magával mindent, sőt sok helyütt éppen ellentétes folyamatokat figyeltek meg. Tengerparti talajrétegekre és tereptárgyakra, valamint emberi építmények maradványaira bukkantak messze a szárazföld belsejében a szökőár visszahúzódását követően.

Ez a jelenség ad magyarázatot Hendrik Bruins mostani kutatásaira is: az izraeli professzor és csapata ugyanis Kréta keleti felén olyan üledékrétegeket fedezett fel, amelyek csakis egy hatalmas hullám segítségével kerülhettek mostani helyükre.

A mínoszi kultúra tengerparti építkezéseinél használt anyagok, cserépdarabok és edények, valamint tengerparti kavicsok és tengeri állatok csontmaradványai keverednek a feltárt üledékrétegben mikroszkóppal azonosítható tengeri állatmaradványokkal.

Ráadásul mindez közel hét méterrel a tenger szintje fölött, ami végképp arra vall, hogy egy hatalmas szökőár juttatta el ezeket a rétegeket a tengerparttól távolabb eső részekre. A egykori Palaikastro házai ezen túlmenően szintén szökőárra utaló jeleket hordoznak: Sandy MacGillivray, kanadai régész ugyancsak a BBC News-ak nyilatkozva arra hívta fel a figyelmet, hogy eddig nem nagyon tudták megmagyarázni, hogy a település egykori házainak falai közül miért csak a tengerpart felé nézők dőltek össze teljesen.

Costas Synolakis, az amerikai Dél-kaliforniai Egyetem szökőár kutatója ugyanakkor azt is megjegyezte: ha elsőre nem is értjük, hogy vajon miért pusztulhatott el egy egész kultúra a Kréta partjait érő hullámok miatt, akkor csak meg kell vizsgálnunk, hogy mi is történt az indonéz Bande Aceh-ben a 2004. decemberi szökőár pusztítását követően. A halálozási arányszám itt 80 százalék fölött mozgott, ami az ókorban már bőven elég lehetett ahhoz, hogy a különféle betegségeknek köszönhetően a sziget belsejében található települések lakóit is elérje a part menti katasztrófa.

Egyiptom is megérezte a hatást?

Április elején egyébként az ókorban Thírának nevezett Szantorin szigetén működő vulkánról még ennél is félelmetesebb adat került nyilvánosságra: egyiptomi régészek ugyanis azt állították, hogy a vulkántól több mint 800 kilométerre lévő Sinai-félszigeten végzett ásatásaik során a Szantorinból származó lávakövek maradványaira bukkantak. Az ásatás kapcsán Zahi Hawass, az egyiptomi régészeti tanács vezetője elmondta: a geológiai vizsgálatok segíthetnek abban, hogy megértsük, miként is hatott a fáraók idejében az emberekre egy-egy természeti katasztrófa.

Georges Vougioukalakis, a görög geológiai és ásványtani intézet kutatója azonban óva intett attól, hogy gyors következtetéseket vonjunk le. Szerinte ugyanis eléggé valószínűtlen, hogy több mint 800 kilométert vándorolt volna a Thírából kitörő láva a tengeren. Amit mégis elképzelhetőnek tart, az az, hogy a vékony hamuréteg valóban eljutott Egyiptom partközeli részeire is. Ismert, hogy a kitörés következtében a hőmérsékleti és éghajlati viszonyok radikálisan megváltoztak a térségben. Ez ugyancsak érinthette Egyiptomot is.