Jamaica felfedezése
1494. május 3-án - második útja során - Kolumbusz Kristóf felfedezte a Kubától délre fekvő Jamaicát. Az ország őslakosságát, a százezer főt számláló arawakákat a spanyol hódítók a 17. századra teljesen kiirtották.
Az eredetileg Dél-Amerikából származó arawaka nép lakta sziget hamar a kegyetlen conquistatorok célpontjává vált, és a barátságos őslakosok szembesültek a spanyol hódítók brutalitásával. Az európaiak által behozott betegségek, a rabszolgamunka, az embertelen kínzások, valamint a számukra addig ismeretlen éhezés mind-mind hozzájárult ahhoz, hogy a 17. század elejére az arawaka nép eltűnt a szigetről.
Az arawakok kiirtása után a karibi térségben fekvő szigetet afrikai rabszolgákkal népesítették be. Számuk oly gyors mértékben növekedett, hogy 19. század elején már 300 ezer fekete élt Jamaicán.
A népesség túlnyomó többségét mai is a feketék adják: a 2.758.000 fős lakosság 91 százaléka fekete, míg a fennmaradó 9 százalékot fehérek, kínaiak, indiaiak és félvérek alkotják.
A többek között a regae és a rum hazájaként emlegetett Jamaicában az utóbbi években gazdasági fellendülés van kibontakozóban, aminek köszönhetően észrevehetően nőtt az életszínvonal is.
A mezőgazdasági terményekkel és ásványi anyagokkal kereskedő Jamaica a turizmusból is jelentős bevételekre tesz szert. Míg 1900-ban csak elvétve tévedt egy-egy turista a szigetre, 1970 óta az utazók tömegével érkeznek. Az utóbbi néhány évben a pihenési szándékkal érkezők száma 2, 5 millió fölé emelkedett, és optimista előrejelzések szerint ez a szám még tovább növekedhet.