Újabb gigantikus közlekedési ötlet

Szibéria és Alaszka között épülne meg a világ legnagyobb tenger alatti alagútja. Bár állítólag a beruházás 30 éven belül megtérülne, egyelőre nem világos, hogy ki és miből finanszírozná a megaprojektet. Ráadásul az orosz hatóság sem lelkesedik túlzottan.
Gigantikus ötletekben nincs hiány. Szicília és Dél-Olaszország közé például 3, 3 kilométeres hidat építenének – ám nemrégiben Romano Prodi kormánya forráshiányra hivatkozva átmenetileg elvetette az ötletet.
Az Afrika és Dél-Spanyolország közé tervezett 40 kilométeres alagút szintén a finanszírozási kérdésnél rekedt meg. Szakértők szerint a Franciaország és Nagy-Britannia közti Csalagút gyerekjáték volt a tervezett földközi-tengeri alagúthoz képest.
Már-már a fantáziafilmek világába illő az az amerikai ötlet, amely vasúti összeköttetést valósítana meg London és New York között az Atlanti-óceán alatt. A terv támogatói szerint az alagút valószínűleg igen népszerű lenne a repülési iszonnyal küzdő utasok körében, a klausztrofóbiásokra viszont valószínűleg nem számíthatnak.
Az „Interhemispheric Bering Strait Tunnel and Railroad Group” nevű szervezet által a Bering-szoros alá tervezett vasút viszont nem a turisták, hanem elsősorban a teherforgalom szolgálatában állna. A tervezők szerint az alagútfúrással együtt megoldható lenne gáz- és kőolajvezetékek lefektetése is a tengerfenéken. A projekttel egy nemrégiben rendezett moszkvai konferencián rukkoltak elő, melynek címe igen találó volt: Megaprojektek a távol-keleti Oroszországban.
Húsz év alatt épülne meg az alagút és a szárazföldi infrastruktúra
A Bering-szoros alatti vasút ötletét Walter Hickel, Alaszka egykori kormányzója kitörő lelkesedéssel fogadta. Szerinte az alagút az USA-nak és Oroszországnak is jelentős bevételt eredményezne, és fellendítené a perifériális térségek gazdaságát.
Az ötletgazdák szerint a beruházás mintegy 65 milliárd dollárból lenne megvalósítató. A föld alatti vasútvonal húsz év alatt készülne el az oroszországi Uelen és az alaszkai Wales nevű város között. A távolság 109 kilométer, vagyis kétszer annyi, mint a Csalagút hossza. Az új alagút 80 méterrel a tengerfenék alatt húzódna. Összehasonlításképpen: a Csalagút „csak” 70 méterrel van a tengerfenék alatt.
A becslések szerint a beruházás 30 év után már nyereséges lenne. A 65 milliárd dolláros költségből maga az alagútfúrás „csak” 10-12 milliárdot tesz ki, a fennmaradó összeget az alagút bejárata és a felszíni közút és vasúthálózat összekötése emésztené fel, ugyanis nem csekély távolságokról van szó.
Az amerikai oldalon a legközelebbi nagyobb közút Fairbanksnál van, mintegy ezer kilométerre a tervezett alagút végétől. Oroszországban pedig még rosszabb a helyzet, ott ugyanis 1500 kilométeres szakaszon kellene megteremteni a kapcsolatot az alagút bejárata és a legközelebbi jelentősebb közút között.
A vasúti összeköttetéssel még ennél is rosszabb a helyzet. Oroszországban jelenleg folyik az Uelen és Jakutszk közötti 3500 kilométeres szakasz vasúttal való összekötése. Az óceán másik oldalán, pedig egy 2000 kilométeres vasúti szakaszt kellene megépíteni az alagút bejáratáig.
Bering-szoros
Visszafogott az orosz politika lelkesedése
Mint megszoktuk, nincs új a Nap alatt: az alagút ötlete nem új keletű dolog, több mint száz éves terv. Oroszország 1867-ben, 7, 2 millió dollárért adta el a tengeren túli területeit Amerikának. 1905-ben II. Miklós, utolsó orosz cár előhozakodott az alagút ötletével, így szerette volna közel tudni magához az egykori orosz birtokot, de a világháború kettévágta számításait.
Oroszországban az ötlet pár éve újra szárnyra kapott. Az orosz építőipari vállalat, a Transstroi egy korábbi tanulmánya szerint a két földrészt összekötő alagút technikailag kivitelezhető. Viszont csak a megvalósíthatósági tanulmány mintegy 120 millió dollárba kerülne.
A helyzet nem egyszerű. Az orosz hatóságok csak „visszafogottan lelkesednek”, ugyanis nem látni, hogy ki finanszírozná ezt a megatervet. Az érdektelenséget jelzi, hogy a konferenciára hivatalos volt az orosz elnök egyik pénzügyi tanácsadója és a közlekedési miniszter is, viszont az utolsó percben mindketten lemondták a részvételt.
A beruházás kezdeményezői viszont felhívást intéztek az orosz, a kínai, a japán, az amerikai és az európai kormányokhoz, hogy a hosszú távú fejlesztési stratégiákban vegyék számításba ezt a beruházást is. Remélik, hogy a júniusi G8 csúcson többek között ez a projekt is szóba kerül.