Caraffa, a kegyetlen

Miután Magyarország jelentős részét a Habsburgok megtisztították a töröktől, hozzáláttak abszolutisztikus törekvéseik megvalósításához. A politikai rendteremtése előfutárai olyan zsoldosvezérek voltak, mint például az itáliai származású Antonio Caraffa.

Caraffa császári generális a Debrecenben, majd Eperjesen végbevitt vérengzésével vált hírhedtté, a Habsburg udvarban pedig hűséges, megbecsült alattvalóvá.

Debrecen városa nem tudta megfizetni a Habsburgok által – a zsoldok finanszírozására – kivetett adót, ezért Caraffa 1686 januárjában tizennégy debreceni polgárt kínzott halálra, majd erőszakkal behajtotta a pénzt.

Ettől még szomorúbb sorsra jutott Eperjes. Azzal az indokkal, hogy Thököly-párti felkelés nyomaira bukkant, a zsoldosvezér feldúlta a felvidéki várost. Caraffa utasítására, koholt vádak alapján huszonnégy embert fejeztek le és számtalan nemest, valamint polgárt vetettek tömlöcbe.

A császári tábornoktól azonban nemcsak a városok, hanem még az erdélyi kormányzat is tartott. Ennek jele, hogy a Caraffa nyomására megfélemlített Apafi Mihály fejedelem 1688. május 9-én elismerte a Habsburgok Erdély feletti fennhatóságát.

Erdélynek azonban még néhány évig sikerült a gyenge lábakon álló önállóságát megőriznie. Az I. Lipót által kiadott Diploma Leopoldinum 1691 novemberében süllyesztette Erdélyt a Magyarországtól külön álló tartományok sorába.