IV. Henrik francia király meggyilkolása
1610. május 14-én IV. Henrik francia uralkodó Párizs egyik forgalmas utcáján lovaskocsikázott, amikor egy jezsuita szerzetes, bizonyos Francois Ravaillac felugrott hintajára és leszúrta a védtelen királyt.
A navarrai születésű IV. Henrik francia király uralkodása a vallásháborúk jegyében telt. Még házasságkötése napján is a vallási konfliktusok játszották a főszerepet, ugyanis az akkor még protestáns Henrik esküvőjére több ezer hugenotta érkezett, akiket a katolikusok Szent Bertalan-éjjelén lemészároltak.
Miután 1589-ben Bourbon Henriket váratlanul francia királlyá koronázták, legfontosabb feladatának a vallásháború lezárását gondolta. A 17 millió katolikus alattvalóval rendelkező Henrik azonban hiába katolizált, a bigott katolikusok szemében élete végéig hiteltelen maradt. Annak ellenére, hogy Henrik végbevitte az általa csak „halálugrásnak” nevezett átkeresztelkedést, a katolikusok többsége továbbra is „protestánbarát” királynak tartotta, főleg, miután az 1598-ban kiadott nantes-i ediktumában a hugenották számára szabad vallásgyakorlatot engedélyezett.
Henrik, akit egyébként sokkal jobban érdekeltek a nők, mint a felekezeti kérdések, végül a katolikus vallás áldozata lett. 1610. május 14-én egy fanatikus jezsuita szerzetes, bizonyos Francois Ravaillac felugrott hintajára, és háromszor döfte kését a védtelen király mellkasába. Az életveszélyesen megsebesített uralkodót nyomban a Louvre-ba szállították, de már nem lehetett rajta segíteni, útközben meghalt.
A rövid időn belül elfogott tettest a bíróság halálra ítélte. Ravaillac-ot végtagjainál fogva lovakhoz kötötték, s így tépették szét négyfelé. Párizsban még a Ravaillac családnév használatát is megtiltották.