Programajánló: Dzsingisz kán és öröksége a Nemzeti Múzeumban

Bonn, München, Schallaburg és Isztambul után 2007. május 24-től szeptember 2-ig a Magyar Nemzeti Múzeum mutatja be a „Dzsingisz kán és öröksége” című, nagysikerű kiállítást.

A 2006-ban 800 éves államiságát ünneplő Mongóliában reneszánszát éli a Dzsingisz kultusz. Nem volt meglepő tehát az egyik legnagyobb európai kiállításrendező központnak – a bonni Kunst und Ausstellungshalle der Bundesrepublik Deutschlandnak – a témaválasztása, amikor a „Dzsingisz kán és öröksége, a mongol világbirodalom” címmel- a mongol partnerekkel közösen- létrehozta azt a kiállítást, amely időben és térben egyaránt hatalmas területet ölel fel: a bronzkortól – Mongólia 20. századi történetéig.

Dzsingisz kán és örököseinek birodalma a nomád államalapítási hagyomány szerint alakult ki az eurázsiai füves pusztán. Dzsingisz (eredeti nevén: Temüdzsin) volt az, aki egyesítve a mongol törzseket létrehozta a Mongol Birodalmat. Vazallusaivá tette az orosz fejedelmeket, hadai meghódították Perzsiát, Elő-Ázsiát, Koreát, Hátsó Indiát, Indonéziát, Kínát. A történelem egyik legnagyobb birodalma fénykorában, a 13. és 14. században a Csendes-óceántól egészen Közép-Európáig terjedt.

A mongol világbirodalom híres, betemetett fővárosának, Karakorumnak kutatásáról gyakran röppennek fel szenzációs hírek. A mitikus város lassan feltárja titkait. Előkerülnek a rég elfeledett paloták, amelyben Dzsingisz kán fogadta a pápák, királyok, császárok küldötteit, ahol Marco Polo is felkereste a nagy kánt. A kiállításban a Mongol Tudományos Akadémia, a német Régészeti Intézet és a Bonni Egyetem legfrissebb Karakorum expedícióinak leletei is helyet kaptak.

A legjelentősebb mongol múzeumok kiemelkedő művészeti alkotásai mellett a híres kelet-ázsiai és európai gyűjtemények is képviseltetik magukat. A mongol történelem két kiemelt témájával is foglalkozik a kiállítás: a buddhista művészet és a buddhizmus szerepe lenyűgöző műalkotások formájában jelenik meg, illetve történelmi fényképek valamint egyedi műtárgyak adnak felvilágosítást Mongólia változatos történelméről a 20. században.

A kiállítás minden eddigi bemutató helyszínén „formálódott” egy kicsit, elsősorban a klimatikus viszonyok változását rosszul viselő, szerves alapanyagú műtárgyak cserélődése miatt. A legjelentősebb „hozzáadott értékkel” azonban feltehetően a budapesti változat dicsekedhet majd. A magyarországi múzeumok, elsősorban a Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Művészeti Múzeum gyűjteményéből közel hetven, rendkívül ritka műtárgy is gazdagítani fogja a kiállítást.

A kiállításhoz kapcsolódóan a múzeum Pulszky termében a tatárjárásról is többet megtudhatnak az érdeklődök. A tatár hadak 1241 márciusában nyomultak be Magyarország területére, és 1242 tavaszán hagyták el azt. Egyetlen esztendő, amely mégis mélyen bevésődött a magyar történeti emlékezetbe, hiszen az ország fennmaradása is kétségesnek látszott. De nemcsak az emlékezet, hanem a föld mélye is megőrizte ennek az időszaknak a szomorúan gazdag hagyatékát – a kiállítás e leletekből válogat.