Rubens halála

Feltételezhetően 1577. június 28-án a westfáliai Siegenben született Pieter Pauwel Rubens, a flamand festészet nagy alakja és a spanyol Habsburg-ház kiváló diplomatája.

Apja halála után Antwerpenben kezdett el festegetni, ami olyannyira jól ment neki, hogy 21 éves korában a városi festőcéh fel is vette tagjai közé, majd három évvel később Vincenzo Gonzaga herceg Mantovába udvari festőként szerződtette. Az Itáliában töltött nyolc esztendő hasznosnak bizonyult, ez idő alatt közelről is megismerkedhetett Tiziano, Veronese, Caravaggio művészetével.

Az időközben hírnevet szerzett Rubens 1608-ban, anyja betegségének hírére tért vissza Antwerpenbe, ahol a spanyol kormányzó udvari festőnek nevezte ki. Később a művészi megbízások mellett diplomáciai feladatokat is kapott. Izabella főhercegasszony parancsát teljesítve gyakran megfordult a francia, valamint az angol királyi udvarban. A kiváló festő a diplomáciában is rangos elismeréseket szerzett.

Pieter Pauwel Rubenst festményei, falikárpitjai, mennyezetfreskói a 17. századi flamand barokk művészet legjelentősebb képviselőjévé tették.

Annak ellenére, hogy utolsó éveiben egyre kínzóbban gyötörte a köszvény okozta fájdalom, szinte élete végéig festett. 1630 után legtöbbször második felesége, Helene Fourment állt a mesternek modellt, amiről a Helene Fourment két gyermekével és a Bundácska című képei is tanúskodnak.

Rubens többek között olyan festményekkel írta be nevét a művészettörténetbe, mint a Sámson és Delilah, Judit Holofernész fejével, Önarckép, Rubens és Izabella Brant kettős arcképe vagy A három Grácia.

A festő 1640. május 30-án Antwerpenben hunyt el. Földi maradványait az antwerpeni Szent Jakab templomban helyezték végső nyugalomra.

Műveinek egyik legszebb és legnagyobb gyűjteménye a szentpétervári Ermitázsban tekinthető meg.