Halál a hűtlenekre

III. András 1301 januárjában bekövetkezett halála után – törvényes utód híján – anarchia bontakozott ki Magyarországon: az akkor 12 éves Károly Róbertet és a cseh Vencelt egyaránt királlyá koronázták.

A délvidéki urak és VIII. Bonifác pápa teljes támogatását élvező Károly Róbert azonban éveken keresztül gyengébbnek bizonyult a maga mögött nagyobb tábort összegyűjtött Vencellel, majd annak halála után az ugyancsak királlyá választott bajor Ottóval szemben is.

Az Anjou-házból való Károly Róbert 1307-től kezdve azonban egyre jelentősebb katonai sikereket könyvelhetett el, ami hatalmának megszilárdítását nagyban elősegítette. Noha nem önként, de még az Ottóhoz hű Buda városa is Károly Róbert oldalára állt.

1307. június 1-én a korábban cseh fogságba esett volt budai bíró Werner fia, László megszökött a fogságból, és egy magyar nemes, Csák fia, János segítségével éjszaka behatolt a várba és elfoglalta Budát. A megrettent város feledve Ottó iránti lojalitását, nyomban hűséget fogadott Károly Róbertnek.

A Károly Róberthez hűtlen városi vezetőket kegyetlen retorziónak vetették alá. Peturmann budai rektornak hiányos öltözékben ugyan, de sikerült elmenekülnie, a városi esküdteket azonban elfogták.

A középkori szokásoknak megfelelően lófarokhoz kötözve vonszolták őket végig a városon, majd megmaradt csontjaikat tűzre vetették.

A pápa és Károly Róbert ellenes budai papok sem kerülhették el sorsukat: hitszegő, eretnek magatartásukért börtönbüntetést kaptak.

1307 nyarára annyira javult az Anjou-házból származó uralkodó helyzete, hogy ellenkirály nélkül maradt az országban.