Dubrovnik bombázása

Az 1991 márciusában az önállósodás mellett kardoskodó horvátok és az egységes Jugoszlávia fennmaradásáért küzdő szerbek között kirobbant a délszláv háború. Jugoszlávia kegyetlen harcok színterévé vált.

A szerb csapatok, melyek még 1991-ben, nem sokkal a háború kitörését követően a horvát területek mintegy egyharmadát ellenőrzésük alá vonták, számtalan dalmát várost romboltak le. A napjainkban közkedvelt turisztikai célpontok közé tartozó városok, úgy mint Zadar, Sibenik és Dubrovnik is komoly károkat szenvedett.

A szerb hadsereg által körülvett Dubrovnik bombázása 1991. június 19-én vette kezdetét. A mintegy 50 ezer fős Dubrovnik 82 százakban horvát, 7 százalékban szerb, 4 százalékban bosnyák, 6 százalékban pedig egyéb etnikumú lakossága a város felé magasodó hegy felől kapta a támadásokat.

A történelmi városrészben olyan épületek rongálódtak meg komolyabban, mint például a mecset, az ortodox templom, a városfal egy része, Európa egyik legrégebbi zsinagógája, valamint a domonkos és a ferences kolostor.

A városban rekedtek helyzete 1991. október 1-től még nehezebbé vált, ugyanis nemcsak lövedékek állandó becsapódásától kellett tartani, hanem komoly áram-és vízellátási gondok is felléptek. December 6-án, a legembertelenebb offenzíva idején a szerbek 600 gránátot dobtak az óvárosra. 1992 elejéig megállás nélkül támadtak a szerbek, a horvátok viszont sikerrel védekeztek.

A több hónapon át tartó harcok következtében a lakosság egyrésze elmenekült, 114 civil meghalt és mintegy 11500 épületben kisebb-nagyobb károk keletkezetek. A világörökség részét képező Dubrovnik házainak falán többhelyütt még ma is láthatóak a golyó ütötte nyomok.