Mazzini, az elszánt itáliai szabadságharcos

1805. június 22-én egy genovai értelmiségi családban született Giuseppe Mazzini, a 19. század ismert itáliai szabadságharcosa, akinek legfőbb politikai célkitűzései közé tartozott az olasz egység megvalósítása.

Rendkívüli okossága már gyermekkorában megmutatkozott, így nem meglepő, hogy 14 éves korában felvették az egyetemre. A genovai egyetem jogi karán végzett Mazzini azonban nemcsak ügyvédkedett, hanem a politikával is behatóan foglalkozott.

Mazzini 1828-ban az akkor még politikamentes „Indicatore Genovese” című lapban tette közzé első hazafias cikkét, majd az újság betiltását követően, az „Indicatore Livornesé”-ben publikálta egyre radikálisabb, a olasz nemzeti köztársaság létrehozásáról szóló írásait.

Mazzini, akit 1830-ban heves politikai nézetei miatt letartóztattak, szabadulását követően Svájcban, majd Franciaországban telepedett le, s onnan politizált. A szabadságharcos azonban sohasem adta fel elképzeléseit, éppen ellenkezőleg: megszervezte az Ifjú Olaszország elnevezésű mozgalmat, mely az évszázadokkal korábban darabjaira hullott olasz állam egységét tűzte ki zászlajára.

Távollétében a bűnéül felrótt felforgató magatartása miatt Szardínia szigetén még halálra is ítélték.

Csak az 1848-as milánói forradalom kirobbanásának hírére tért vissza Itáliába, az oly régóta várt politikai reményei azonban beteljesületlenek maradtak. Mazzini a forradalom leverése után ismét emigrációba kényszerült.

Noha Mazzini megélte a modern Olaszország megszületését, élete végéig nem tudta elfogadni, hogy az egység nem alulról irányítva, forradalom útján valósult meg, hanem csak a piemonti királyság vezetésével.