Szentté avatják László királyt

1192. június 27-én, III. Béla magyar király kezdeményezésére, III. Kelemen pápa engedélyével Gergely bíboros jelenlétében I. Lászlót szentté avatták. I. László uralkodása idején több kolostort is alapított, melyek közül a legismertebb a szentjobbi és a somogyvári.
Miután 1077 tavaszán I. Géza király váratlanul elhunyt, helyét a főurak és egyházi vezetők egyöntetű támogatását élvező László herceg vette át. Az eredeti felségjelvényekkel nem rendelkező Lászlót görög eredetű koronával koronázták meg. A Salamontól időközben megszerzett koronával csak négy évvel később, 1081-ben koronázták Magyarország királyává.
László, aki lovagkirályként vonult be a történelembe, bel- és külpolitikai intézkedésein kívül a katolikus egyház megerősítéséért is rendkívül sokat tett.
Kezdeményezte I. István király, Imre herceg, Gellért csanádi püspök, valamint két zobori remete, Zoerard-András és Benedek kanonizációját.
Az egyházi ünnepek közé sorolta Szent István, Szent Imre és Szent Gellért ünnepét, valamint uralkodása idején számtalan kolostort alapított, melyek közül a legismertebb a szentjobbi és a somogyvári.
Ezentúl kutatások igazolják, hogy I. László teremtette meg a magyar egyházi nagybirtokrendszert is.
Az 1095-ben elhunyt László egy jólszervezett, konszolidált keresztény államot hagyott utódjára, Könyves Kálmánra.
László érdemeit és nagyságát az utókor is elismerte, melyet mi sem bizonyít jobban, hogy 1192. június 27-én III. Béla magyar király kezdeményezésére, III. Kelemen pápa engedélyével, Gergely bíboros jelenlétében szentté avatták.