Öngyilkosság a Hemingway-családban

1899-ben az Illinois állambeli Oak Parkban született Ernest Hemingway, az irodalmi Nobel-díjjal kitüntetett, világszerte ismert amerikai író. Az értelmiségi családban felnőtt Hemingway nemcsak szépirodalmi műveket írt, hanem riportokat is készített, továbbá haditudósítóként is dolgozott. Kansas City-ben 18 éves korától publikált a helyi eseményekről.

Habár első regénye, The Sun Also Rises (1926) – magyarul Különös társaság, majd Fiesta, a nap is felkel címen jelent meg – megírásával sokat bajlódott, hiszen az első változat saját bevallása szerint olyan rosszul sikerült, hogy még egyszer meg kellett írnia, kétségtelen, hogy hatalmas sikert hozott számára.

Az ezzel írói pályára lépett Hemingway a második világháború után szinte minden olyan elismerést begyűjtött, amelyről mások csak álmodoztak. 1953-ban Pulitzer-díjat kapott, majd egy évvel később Az öreg halász és a tenger című regénye révén irodalmi Nobel-díjjal tüntették ki.

Hemingway azonban szakmai sikerei ellenére sem volt boldog. A hosszú éveken át tartó bolyongásai után, választott hazájában, Kubában letelepedett író bipoláris affektív zavarral küzdött, így hol túlzottan fergeteges jókedv, hol pedig sötét depresszió kínozta. A bánatában gyakran alkohol után nyúló Hemingway 1961. július 2-án, 62 éves korában öngyilkosságot követett el: idahoi, ketchumi házában agyonlőtte magát.

A Hemingway-család több tagja is rendelkezett szuicid hajlammal: az író apja, Clarence Hemingway, továbbá a színésznőként ismertté vált unokája, Margaux egyaránt saját kezével vetett véget életének.