Marie Curie, a kétszeres Nobel-díjas

1867-ben lengyel értelmiségi családban született Maria Salomea Sklodowska , aki Marie Curie néven vált nemzetközileg elismert tudóssá.

Marie, aki mindvégig kitűnő tanuló volt, 1883-ban évfolyamelsőként tette le az érettségi vizsgákat. Kiváló eredményei ellenére azonban több évet kellett várnia, míg megnyílt előtte a továbbtanulás lehetősége; ugyanis ez idő tájt nők nem tanulhattak a lengyel felsőoktatásban.

Annak reményében, hogy folytathatja tanulmányait, 1891-ben Franciaországba utazott. Ezután már csak a nyári szünetek alkalmával tért haza Lengyelországba. A Franciaországban letelepedett lengyel lány sikerrel diplomázott fizikából, majd nem sokkal később matematikából is.

27 éves korában ismerkedett meg Pierre Curie fizikussal, akivel rövid ismeretség után házasságot kötött. A két tudós nemcsak a magánéletben, hanem a közös munkában is tökéletesen kiegészítette egymást. Míg ők éjjel-nappal a laboratóriumban kutattak, addig időközben megszületett Iréne nevű gyermekükre Pierre Curie édesapja vigyázott.

A házaspár, akinek a nevéhez fűződik a polónium és a rádium felfedezése, valamint a szurokérc vizsgálata, munkája elismeréseképpen Henri Becquerellel együtt 1903-ban megkapta a szakma legrangosabb elismerését, a fizikai Nobel-díjat.

Hiába született meg 1904-ben második lányuk is, boldogságuk nem tartott sokáig: Pierre Curie-t egy lovaskocsi halálra gázolta. A tragédiát követően a gyermekeivel magára maradt Marie – naplója bejegyezéseinek tanúsága szerint – méginkább a munkába temetkezett.

Marie Curie, aki 44 éves korában átvehetett élete második Nobel-díját, 1934. július 4-én a franciaországi Sancellemoz-ban fehérvérűség következtében hunyt el.