Sóba fagyott természetes múmia

A természet helyenként különleges dolgokra képes: úgy őrzi meg az elhunytat az utókor számára, ahogy arra másutt csak bonyolult és költséges, előkelőknek kijáró eljárással az ember képes. Az extrém hideg vagy szárazság, bizonyos kémiai vegyületek szerencsés keveredése vagy éppen hatalmas mennyiségű só révén az elhunyt bonyolult eljárások nélkül is szinte épségben maradhat fenn az utókor számára. Az Andokban megtalált, jégbe fagyott múmiák, a mocsaras vidékek vizeinek savas vegyületei révén épségben megőrzött halottak, vagy ahogy Ötzi is, mind azt bizonyítják: a természet képes csodákra.

A gyomrában még ételt is találtak

Irán északkeleti, Zanjan tartományának Chehrabad nevű sóbányájában pedig lassan már meglepetést sem okoz, hogy a természet szinte teljes épségben őrizte meg számunkra az – elsősorban valamilyen szerencsétlenség következtében – elhunytak testét. Az első sóba „fagyott” holttestre még 1993-ban bukkantak az aktív sóbányában dolgozó bányászok, hogy aztán több mint tíz év múlva 2004-2005 fordulóján további három tetemet találjanak meg gyors egymás utánban ugyanebben a bányában.

Míg az első múmiáról (amelynek feje és lába egyébként az iráni Nemzeti Múzeumban látható) oxfordi tudósok azt állapították meg, hogy nagyjából 35-40 éves lehetett a bányász, amikor jó 1700 évvel ezelőtt ráomolhatott egy hatalmas sótömb, addig a negyedikként megtalált múmiáról kiderült, hogy több mint kétezer éves és alig 15 éves volt a bányában dolgozó, amikor szerencsétlenség érhette.

Mindegyikőjük különleges leletnek számít a maga nemében, hiszen nemcsak szakállukat, hajukat vagy ruhadarabjaikat őrizte meg viszonylagos épségben a rájuk szakadt sótömeg, hanem egész testüket, sőt nem ritkán belső szerveiket is. Így lehet, hogy az egyik múmia gyomrában még ételmaradékokat is találtak a kutatók, ami természetesen az étkezési szokások feltárásában igen sokat segíthet.

A ruházat, a cipők vagy a különféle fonalak, textíliák szintén árulkodóak a több ezer évvel ezelőtt élt egyszerű emberek életkörülményeiről A háromdimenziós számítógépes vizsgálatok pedig azt is kimutatták, hogy milyen sérüléseket szenvedhettek még a tragédiát közvetlen megelőzően a szerencsétlenül jártak: egy részüknél a szem környékén található sérülések arra utalnak, hogy a sótömb leszakadása előtt már hatalmas túlnyomás érhette őket.

Marad a sótömbben?

Az Iráni Régészeti Kutatóközpont vezetője, Mohammad-Hassan Fazeli Nashli szerint viszont a most megtalált múmiát nem szabadna a felszínre hozni. A közelmúlt esőzései révén kialakult vízfolyások által kimosott múmiát ugyanis Iránban nem tudják egyelőre megfelelő módon konzerválni.

„Irán még gyerekcipőben jár a régészeti leletek megőrzése terén. Sem az anyagi, sem a technikai feltelek nem adottak ahhoz, hogy az ilyen jellegű természetes úton mumifikálódott tetemeket megőrizzük az utókor számára, éppen emiatt a legjobb módszer, ha ott hagyjuk a múmiát, ahol az több ezer évig épségben megmaradt: a sótömbben zárva” – nyilatkozta a National Geographic News-nak Nashli. Pedig azt a régész sem kétli, hogy minden egyes természetes múmia rengeteg újat tud mondani a kutatóknak.