IV. László, a kunbarát király

1262-ben Szejhán kun fejedelem Erzsébet nevű leánya és V. István magyar király hatodik gyermekeként született a későbbi IV. (Kun) László. Az apja váratlan halála után 10 évesen magyar királlyá koronázott László uralkodását a keresztény és pogány szokások folytonos összeütközéséből fakadó problémák, valamint a főúri csoportok rivalizálása jellemezte, melynek László jónéhányszor áldozatául is esett.

A kun módra öltözködő, törvényes hitvesétől, Anjou Izabellától elhidegült, szeretőket tartó, keresztény szokásokat megvető László amúgy sem örvendett túl nagy népszerűségnek kortársai között. Politikai ténykedése, kevély magatartása, és a kunok iránti erős vonzalma sokakban heves ellenállást váltott ki.

A sors iróniája, hogy IV. László életére mégsem a magyar főurak törtek, hanem a király által oly nagyra tartott kunok, akik között mindig otthon érezte magát.

1290. július 10-én a körösszegi vár közelében rátámadtak az alvó királyra és lekaszabolták: „Árboc, Törtel és Kemence meg atyafiságuk és cinkosaik … alkalmasságot találván a sátrában, az éjszaka csendjében súlyos sebekkel sértvén, a királyt nyomorúságosan megölték.”

A 28 éves korában meggyilkolt király halálát Mizse nádor torolta meg: Árbocot kettévágatta, Törtelt lovakkal szétszakíttatta, rokonaikat pedig korra és nemre való tekintet nélkül lefejeztette.

Az utód nélkül elhunyt László pozícióját – némi vita után – II. András király unokája, Velencei András foglalta el.