Stumpfegger, Hitler utolsó orvosa

1910. július 11-én Münchenben született Ludwig Stumpfegger, Adolf Hitler utolsó orvosa. A kiváló képességekkel rendelkező Stumpfeggert 20 éves korában vették fel az orvosi egyetemre, ahol 6 évvel később kitüntetéssel végzett.

Közben a náci pártba is belépett ifjú a munkahelyi-és sportbalesetet szenvedők rehabilitálására specializálódott hohenlycheni szanatóriumban kezdte el orvosi pályafutását, majd néhány évvel később vezetőorvosként a berlini SS-kórházban látott el sebészi feladatokat.

Az orvosi berkekben kiváló sebésznek tartott Stumpfegger a második világháború idején Herta Oberheuser, és a még ma is élő Karl Gebhardt vezetése alatt a ravensbrücki koncentrációstáborban lengyel nőkön végzett csont- és izomátültetési kísérleteket, melynek eredményeit tudományos munkákban publikálta.

Karrierjének csúcspontját 1944-ben érte el, amikor Himmler ajánlására a birodalmi kancellár orvosi stábjában az időközben kegyvesztetté vált Karl Brandt professzor helyét elfoglalhatta. A náci birodalom pusztulása azonban véget vetett Stumpfegger szakmai sikereinek is.

Stumpfegger, aki közvetett ugyan, de mégiscsak szerepet játszott a Goebbels-család öngyilkosságában, 1945 májusában, – Hitler halála után -, Martin Bormannal együtt megpróbált kiszökni a romhalmazzá vált Berlinből, a menekülési akció azonban kudarcba fulladt. A Führer utolsó orvosa és Hitler egykori bizalmi embere egy pályaudvaron követett el öngyilkosságot. Csontjaikra 1972-ben véletlen folytán bukkantak, és csak egy évvel később bizonyították be róluk, hogy kétségkívül Stumpfegger és Bormann földi maradványairól van szó.