Hazatért a Látható Légió
A Szilasfood Lucullus Góbi Expedíció egy hónapot töltött lóháton a mongóliai sivatagban. Régészeti kutatásaik komoly hiányt pótolhatnak a magyarnyelvű szakirodalomban.
Egy hónapos mongóliai útjáról csütörtökön délután tért haza a Szilasfood Lucullus Góbi Expedíció. A héttagú csapat igazán sokrétű kutatást tudhat maga mögött. A gasztronómiai gyűjtések, az utazási, orvostani megfigyelések, valamint az energiaellátásra és a rádiótechnikára vonatkozó tesztjeik mellett a keletkutatók komoly régészeti dokumentációt is felmutathatnak.
Sivatagi túra példátlan aszályban
A kutatócsoport tagjainak legkomolyabb ellensége az időjárás volt. „Az olykor 80 km/órás erejű szél-és homokvihar mellett az aszály okozta a legnagyobb problémát – számolt be Sípos Tamás, az expedíció vezetője. „A hónapokkal korábban elkészült tervek ellenére sokszor még a helyi vezetők sem tudták pontosan mire lehet számítani egy-egy vízlelőhelyen. Számos tó és patak tűnt el idén. Ezért 150 kilométeres útvonal-változtatásra is kényszerültünk. Ráadásul az egész utat lóháton tettük meg, és ezek a viszontagságok nekünk is, a lovaknak is komoly kihívást jelentettek.”
Szerencsére a mostoha időjárás nem akadályozta meg a magyar csoportot abban, hogy a már itthon eltervezett sivatagi fontos helyszíneket elérjék, mint például a Bayan Zag-i dinoszaurusz-lelőhelyet .
A lelőhelyet, azaz a kiszáradt tó medrét mára már teljesen kiürítették a kutatók. Az 1920-30-as években innen ásták ki a világ addigi legnagyobb, legépebb őshüllő csontvázait.
A Góbi-sivatagban továbblovagolva Bayangin Nuruu-ba, Mongólia egyik legkülönlegesebb helyére érkeztek a keletkutatók. „Az elmúlt 5000 év pusztai nomádjainak mindennapjaiba nyújtanak betekintést az ott található sziklarajzok”- meséli az expedíció vezetője. „A hun, szkíta türk és mongol kori rajzokat dokumentáltuk, és ez a magyar orientalisztikában valószínűleg egy értékes adatforrás lesz. A rajzokkal ugyanis eddig leginkább csak a mongol szakirodalom foglalkozott, itthon komoly tanulmány még nem jelent meg róluk”- tette hozzá Sípos Tamás.
Egy másik régészeti érdekessége az útnak, hogy az expedíció dokumentálta a Dél-Altaj vidékének különböző sírhalmait, helyzetüket GPS-en rögzítette, illetve fotókat készített. A sírhalmok elhelyezkedéséről korábban még a nemzetközi szakirodalomban sem volt térkép fellelhető.
A kutatók munkája természetesen itthon folytatódik, hiszen a több területen is újdonságot tartalmazó gyűjtést rendszerezik, hogy aztán –a tervek szerint- az év végére elkészülhessen egy könyv, illetve egy DVD a mongol kultúra iránt érdeklődő nagyközönségnek.
Kultúrmisszió
Sípos Tamás és csapata az indulás előtt különleges küldetést is kapott a Magyar Nemzeti Múzeumtól. A főigazgató, Kovács Tibor a Dzsingisz Kán kiállítás alkalmából egy digitális archív gyűjteményt küldött a Góbi-expedícióval a Mongol Nemzeti Múzeumnak.
Az ulánbátori múzeum számára is különleges, néprajzi értékkel bíró anyagot 1920-ban Radnóti Andor készítette, aki a Mongol Hadsereg egészségügyi biztosa volt. A „látható légió” nem tért haza üres kézzel, hiszen a mongol kollégák ajándéka pedig az ottani Nemzeti Múzeum kiállításának teljes dokumentációja volt.
A expedíció élményeiről bővebben a gobi.blogter.hu weboldalon >>