Róma felgyújtása

Néró, az ókori római történelem egyik leghírhedtebb figurája, anyjának, Agrippinának köszönhetően került hatalomra. Miután Agrippina megmérgezte Claudiust, Nérót tették meg császárrá.

Az ifjú uralkodó beteges kényszerképzetei, bűnös hajlamai hamar megmutatkoztak. A számtalan ember haláláért, sorsának megnyomorításáért felelős császár Kr.u. 64. július 18-án állítólag még Rómát is felgyújtotta, mert nem tetszett neki a városkép. Az erős szél miatt gyorsan terjedő tűz néhány nap alatt a város 14 kerületéből 10-et pusztított el.

„Mintha ugyanis bosszantaná az ódon épületek csúfsága, a girbegörbe, keskeny utcák látványa, felgyújtotta Rómát; ez oly nyilvánvaló volt, hogy sok consuli rangú férfi egy ujjal sem bántotta Nero szolgáit, pedig kóccal, fáklyával a kézben érte őket tulajdon házaikban…Hat nap és hét éjjel dühöngött a tűzvész, s a nép emlékművek, síremlékek épületébe húzódva keresett szállást magának…A rengeteg bérházon kívül ekkor égett le…minden, ősidőkből fennmaradt látnivaló és nevezetesség” – olvashatjuk a történteket Suetonius tollából.

A bűntett hátterében álló Néró Róma felgyújtásával a sokak által gyűlölt keresztényeket vádolta, akik a kínzások hatására be is vallották az el nem követett bűnt. A vádlottak közül néhányat megégettek vagy keresztre feszítettek, míg másokat az arénában szőrmébe bugyolálva a vadállatok elé vetettek.

A katasztrófa után Néró a Római Birodalom kifosztott templomainak kincseiből maga gondoskodott a város újjáépítéséről. Ennek nyomán maximálták az épületek magasságát, széles utcákat terveztek, valamint szigorú tűzvédelmi intézkedéseket foganatosítottak.