Salamon, Antal2020. október 24., szombat
Kultúra

A britek egy hatalmas áradásnak köszönhetik szerencséjüket

National Geographic Magyarország

Minden bizonnyal jóval nehezebb dolga lett volna a brit szigetek lakóinak, ha több százezer évvel ezelőtt a mai Északi-tenger helyén elterülő hatalmas tó át nem töri azt a természetes gátat, amely egykor összekötötte a mai szigetet a kontinenssel.

Biztos, hogy a második világháború alatt nem lett volna olyan „kényelmes” helyzetben Anglia, ha határait nem tengerek mossák. Legalább olyan nehéz dolog lett volna megvédeni Nagy-Britanniát a német megszállóktól, mint például a szomszédos Franciaországot.

Az is biztosnak tűnik, hogy nagyhatalmi évszázadaiban nem szigetelődhetett volna el kényelmesen a kontinensen zajló hatalmi csatározásoktól, nem játszhatta volna el a hatalmi egyensúly fenntartójának szerepét, ha félszigetként ő maga is a kontinens része lett volna. Korántsem vált volna olyan könnyedén nagyhatalommá, ha az országot száraz lábon is el lehetett volna hagyni, ha nincs meg a hajózás kényszere. A brit birodalom nem utolsósorban szigetország jellegének köszönheti szerencsés évszázadait.

Átszakadt a természetes gát

Mindez nem jött volna létre, ha nincs többszázezer évvel ezelőtt egy (bár kutatók szerint inkább két) hatalmas áradat, amely elszakította az európai kontinenstől az addig félsziget jellegű területet.

Egykor ugyanis a mai brit szigeteket csak egy mély völgy választotta el a szárazföld többi részétől, ám ezt a völgyet sem volt képtelenség átszelni: a mai Calais és Dover között ugyanis egy kisebb mészkő hegyvonulat húzódott. Ott, ahol ma is a legszűkebb a La Manche csatorna, egy természetes gát védte az Északi-tenger helyén elterülő tavat attól, hogy vize beáramoljon az Atlanti-óceánba. A tó vizét a jégkorszak során a kontinens északi részét borító jég táplálta. Időszakosan ugyan már a hatalmas áradás előtt is túlcsordult ez a tó, ám a melegebb időszakokat követően ismét visszaállt a régi rend: a félszigetet száraz lábbal meg lehetett közelíteni.

Csakhogy mintegy 200 ezer évvel ezelőtt egy olyan hatalmas áradat szakította át a tó vizét visszatartó mészkőgátat, amelyhez fogható a kutatók szerint azóta sem volt. A Nature című szaklapban megjelent írásban az Imperial College London kutatója, Sanjeev Gupta arról számol be, hogy vizsgálódásaiknak köszönhetően az eddigi feltételezések immár tényként kezelhetők: Nagy-Britannia tényleg egy (vagy még inkább két) áradásnak köszönheti szigetország mivoltát.

Philipp Gibbard, a cambridge-i egyetem professzora kívülálló tudósként is megerősítette a National Geographic News-nak: valóban az eddig ismert legnagyobb áradásról van szó, és brit kollégái valóban meggyőző érvekkel támasztották alá a többek által is osztott feltételezést.

Földrengés okozhatta az áradást

Gupta és kutatócsoportja több módszer egyidejű alkalmazásával derített fényt több százezer évvel ezelőtti eseményekre. Az egyik legfontosabb eszközük egyértelműen az a radar volt, amelyet a brit Hydrographic Office már régóta használ a csatorna hajózhatóságának felderítésekor. A GPS mellett a radar olyan képet adott a La Manche csatorna medréről, amelyen jól kirajzolódik a tengerfenék formája. A hullámos tengerfenék, az árkok és barázdák Gupta szerint egyértelműen azt mutatják, hogy egykor egy hatalmas áradat vonulhatott végig a mai csatornamederben.

Az egyik ilyen áradás valamikor 420 ezer évvel ezelőtt, a másik pedig jó 200 ezer évvel ezelőtt következhetett be. Ez utóbbi volt egyébként a kutatók feltételezése szerint a nagyobb. A Nature-ben megjelent írás szerint ez utóbbinál másodpercenként egymillió köbméter víz zúdult az akkor még száraz területre, hogy teljességgel elválassza a mai Angliát a kontinenstől.

Az áradás kiváltó okáról azonban csak feltételezések vannak. A legvalószínűbb egy földrengés, Anglia Kent tartományában ugyanis most sem ritkák a kisebb földrengések. A természetes gátat átszakító áradat az Atlanti-óceánban kötött ki, ahol viszont jelentősen befolyásolta az időjárási és légköri viszonyokat is.

 Az áradás elszakította a földrészt a kontinenstől (Ábra: S. Gupta)

Az áradás elszakította a földrészt a kontinenstől (Ábra: S. Gupta)

Eltérő fajfejlődést okozott az áradás

Az Atlanti-óceánba érkező jeges víz ugyanis lehűtötte a nála melegebb óceán vizét, ezzel pedig Európa nyugati partjai mentén jelentős hőmérsékletcsökkenést okozott. Az áradat elvágta a hidegebb időszakokban a félszigetre addig szabadon bejáró állatok útvonalát is. A szigeten rekedt állatok egészen más fejlődési utat jártak be, mint a kontinensen található fajtársaik.

Az eddigi feltételezések pontosan erre a tényre alapozták elméletüket, amikor azt hangsúlyozták, hogy a szigetország flórája és faunája csak abban az esetben fejlődhetett radikálisan másként, ha egy nagy áradat „hirtelen” elvágta egymástól a két területet. „Korábban azt gondoltuk, hogy a mai La Manche csatorna elárasztása sokkal fokozatosabban történt. A mederben található árkok azonban azt bizonyítják, hogy területet özönvízszerűen borította el a víz ” – nyilatkozta a Nature című lapnak Gibbard.

Hozzászólások

Különleges fürdő árulkodik a maják rítusairól

Különleges fürdő árulkodik a maják rítusairól

Mezoamerikában komoly hagyománya van egy speciális fürdőtípusnak, a verejtékfürdőnek.

Macskát ábrázoló Nazca-vonalat találtak

Macskát ábrázoló Nazca-vonalat találtak

Az időszámítás előtti 200-100 közötti periódusból származó geoglifa ősibb lehet a térség többi alkotásánál.

Motivál-e cselekvésre a sajnálat?

Motivál-e cselekvésre a sajnálat?

Képes-e a különböző hátrányos helyzetű csoportok iránti sajnálat cselekvésre motiválni a többségi társadalom tagjait – tették fel a kérdést kutatásukban a PPK kutatói.

Ő volt a tizenötödik aradi vértanú

Ő volt a tizenötödik aradi vértanú

1820. október 20-án született Kazinczy Lajos honvédezredes, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc vértanúja.

Újabb érintetlen szarkofágok kerültek elő Szakkaránál

Újabb érintetlen szarkofágok kerültek elő Szakkaránál

Az elmúlt hetekben sorra azonosítják a lezárt koporsókat az ókori nekropolisz temetkezési aknáiban.

National Geographic 2020. októberi címlap

Előfizetés

A nyomtatott magazinra,
12 hónapra

9 960 Ft

Korábbi számok

National Geographic 2010. januári címlapNational Geographic 2010. februári címlapNational Geographic 2010. márciusi címlapNational Geographic 2010. áprilisi címlapNational Geographic 2010. májusi címlapNational Geographic 2010. júniusi címlapNational Geographic 2010. júliusi címlapNational Geographic 2010. augusztusi címlapNational Geographic 2010. szeptemberi címlapNational Geographic 2010. októberi címlapNational Geographic 2010. novemberi címlapNational Geographic 2010. decemberi címlapNational Geographic 2011. januári címlapNational Geographic 2011. februári címlapNational Geographic 2011. márciusi címlapNational Geographic 2011. áprilisi címlapNational Geographic 2011. májusi címlapNational Geographic 2011. júniusi címlapNational Geographic 2011. júliusi címlapNational Geographic 2011. augusztusi címlapNational Geographic 2011. szeptemberi címlapNational Geographic 2011. októberi címlapNational Geographic 2011. novemberi címlapNational Geographic 2011. decemberi címlapNational Geographic 2012. januári címlapNational Geographic 2012. februári címlapNational Geographic 2012. márciusi címlapNational Geographic 2012. áprilisi címlapNational Geographic 2012. májusi címlapNational Geographic 2012. júniusi címlapNational Geographic 2012. júliusi címlapNational Geographic 2012. augusztusi címlapNational Geographic 2012. szeptemberi címlapNational Geographic 2012. októberi címlapNational Geographic 2012. novemberi címlapNational Geographic 2012. decemberi címlapNational Geographic 2013. januári címlapNational Geographic 2013. februári címlapNational Geographic 2013. márciusi címlapNational Geographic 2013. áprilisi címlapNational Geographic 2013. májusi címlapNational Geographic 2013. júniusi címlapNational Geographic 2013. júliusi címlapNational Geographic 2013. augusztusi címlapNational Geographic 2013. szeptemberi címlapNational Geographic 2013. októberi címlapNational Geographic 2013. novemberi címlapNational Geographic 2013. decemberi címlapNational Geographic 2014. januári címlapNational Geographic 2014. februári címlapNational Geographic 2014. márciusi címlapNational Geographic 2014. áprilisi címlapNational Geographic 2014. májusi címlapNational Geographic 2014. júniusi címlapNational Geographic 2014. júliusi címlapNational Geographic 2014. augusztusi címlapNational Geographic 2014. szeptemberi címlapNational Geographic 2014. októberi címlapNational Geographic 2014. novemberi címlapNational Geographic 2014. decemberi címlapNational Geographic 2015. januári címlapNational Geographic 2015. februári címlapNational Geographic 2015. márciusi címlapNational Geographic 2015. áprilisi címlapNational Geographic 2015. májusi címlapNational Geographic 2015. júniusi címlapNational Geographic 2015. júliusi címlapNational Geographic 2015. augusztusi címlapNational Geographic 2015. szeptemberi címlapNational Geographic 2015. októberi címlapNational Geographic 2015. novemberi címlapNational Geographic 2015. decemberi címlapNational Geographic 2016. januári címlapNational Geographic 2016. februári címlapNational Geographic 2016. márciusi címlapNational Geographic 2016. áprilisi címlapNational Geographic 2016. májusi címlapNational Geographic 2016. júniusi címlapNational Geographic 2016. júliusi címlapNational Geographic 2016. augusztusi címlapNational Geographic 2016. szeptemberi címlapNational Geographic 2016. októberi címlapNational Geographic 2016. novemberi címlapNational Geographic 2016. decemberi címlapNational Geographic 2017. januári címlapNational Geographic 2017. februári címlapNational Geographic 2017. márciusi címlapNational Geographic 2017. áprilisi címlapNational Geographic 2017. májusi címlapNational Geographic 2017. júniusi címlapNational Geographic 2017. júliusi címlapNational Geographic 2017. augusztusi címlapNational Geographic 2017. szeptemberi címlapNational Geographic 2017. októberi címlapNational Geographic 2017. novemberi címlapNational Geographic 2017. decemberi címlapNational Geographic 2018. januári címlapNational Geographic 2018. februári címlapNational Geographic 2018. márciusi címlapNational Geographic 2018. áprilisi címlapNational Geographic 2018. májusi címlapNational Geographic 2018. júniusi címlapNational Geographic 2018. júliusi címlapNational Geographic 2018. augusztusi címlapNational Geographic 2018. szeptemberi címlapNational Geographic 2018. októberi címlapNational Geographic 2018. novemberi címlapNational Geographic 2018. decemberi címlapNational Geographic 2019. januári címlapNational Geographic 2019. februári címlapNational Geographic 2019. márciusi címlapNational Geographic 2019. áprilisi címlapNational Geographic 2019. májusi címlapNational Geographic 2019. júniusi címlapNational Geographic 2019. júliusi címlapNational Geographic 2019. augusztusi címlapNational Geographic 2019. szeptemberi címlapNational Geographic 2019. októberi címlapNational Geographic 2019. novemberi címlapNational Geographic 2019. decemberi címlapNational Geographic 2020. januári címlapNational Geographic 2020. februári címlapNational Geographic 2020. márciusi címlapNational Geographic 2020. áprilisi címlapNational Geographic 2020. májusi címlapNational Geographic 2020. júniusi címlapNational Geographic 2020. júliusi címlapNational Geographic 2020. augusztusi címlapNational Geographic 2020. szeptemberi címlapNational Geographic 2020. októberi címlap

Hírlevél feliratkozás

Kérjük, erősítsd meg a feliratkozásod az e-mailben kapott linkre kattintva!

Kövess minket