A sokoldalú Petrarca

1304. július 20-án Arezzóban született Francesco Petrarca, az itáliai reneszánsz költője és humanista tudósa. Miután nemesi származású családja száműzetésbe kényszerült, ifjúkori éveinek nagyrészét Ancisában, Pisában, Avignonban, valamint Carpentras-ban töltötte. Később aztán Montpellier-ben és Bolognában is megfordult, ahol apja nyomdokain haladva jogot hallgatott.

Apja halála után azonban jogi tanulmányait megszakítva az anyagi biztonságot jelentő papi pályát választotta, ahol elegendő ideje jutott a költészet művelésére és az ókori szerzők műveinek fordítására.

Noha Petrarca élete főművének a 366 költeményből álló Daloskönyvet tartjuk, melyben néhány politikai hangvételű verse mellett a Laura iránti szerelemből fakadó költemények voltak többségben, kevesen tudják róla, hogy kivételes képességű diplomata volt. Petrarca hosszú éveken keresztül az avignoni Colonna bíboros szolgálatában állt.

Petrarca figyelmét azonban nemcsak a művészet, a tudomány és a politika kötötte le, hanem a természetért is különös módon rajongott. Hivatalos feljegyzések szerint ő volt az első, aki kirándulás céljából mászott meg egy hegyet. Testvérével összefogva 1336-ban hódították meg az 1912 méter magas Mont Ventoux-ot.

Petrarca, akit a „hegymászás atyjának” is nevezhetnénk, 1374 júliusában, két nappal 70. születésnapja előtt a Padova melletti Arquában hunyt el.