„Az utolsó aranyágacska”

Miután IV. László gyilkosság áldozatává vált és nem hagyott hátra utódot, a bárók választása az Itáliában világra jött Velencei Andrásra esett.

Az 1265-ben született Andrást a magyar származású apja, Posztumusz István és a gazdag itáliai kereskedő családból származó anyja, Morosini Tomasina királyi hercegként nevelte.

Velencei András, akit több magyar báró is idejekorán kiszemelt bábkirálynak, uralkodói ambícióktól fűtve 1278-ben érkezett Magyarországra, azonban Kun László helyét annak haláláig, kétszeri próbálkozás ellenére sem sikerült átvennie.

Az időközben Habsburg Albert fogságába került András előtt 1290 júliusában nyíltak meg a nagy lehetőségek. Lodomér esztergomi érsek által, Bécsből megszöktetett ifjút 1290. július 23-án III. András néven koronázták magyar királlyá.

Az újdonsült uralkodó azonban nem volt egyszerű helyzetben, hiszen megválasztásának jogosságában sokan erősen kételkedtek. Kétségtelen, hogy erre volt is némi alapjuk, ami II. András korába vezetett vissza.

1234-ben II. András feleségül vette az itáliai őrgróf Beatrix nevű leányát, aki állítólag az öreg király gyermekét hordozta szíve alatt. II. András halála után azonban a korábbi házasságából származó fiai, Béla és Kálmán kétségbe vonták mostohaanyjuk tisztességét, és azzal vádolták meg, hogy a még meg nem született gyermek egy törvénytelen kapcsolatból származik. A Magyarországról szökni kényszerült Beatrix így külföldön hozta világra István nevű gyermekét, akinek utódja volt III. András.

III. András hiába próbálta a királyi hatalmat megszilárdítani, a bárók befolyása alól sohasem tudott kibújni, ráadásul 1300-ban Károly Róbert személyében egy trónkövetelővel is számolnia kellett.

Az 1301 januárjában fiatalon és váratlanul elhunyt királyt a budai ferences templomban temették el. III. András, az „utolsó aranyágacska” halálával – fiú utód híján – férfiágon kihalt az Árpád-ház.