Maratoni dráma

A maratoni futás gyökerei az ókorig nyúlnak vissza. Kr.e. 490-ben a perzsákkal vívott marathóni csata után állítólag egy görög katona egészen Athénig futott, hogy hírül vigye a hellén győzelmet. Miután beért Athénba, csak annyit tudott mondani, hogy „győztünk” és a 40 kilométer megtétele után holtan rogyott össze.

A 19. században Michel Bréal nyelvtudós ebből a történetből merítve vetette fel a maratoni futás gondolatát. A újkori olimpiai játékokat életre keltő Pierre de Coubertin báró az ötleten felbuzdulva, a hosszútávú futást már az 1896-os athéni olimpia versenyszámai közé betette. A kitartást és kiváló erőnlétet kívánó 40 kilométeres futás lenyűgözte a nézőket.

1908. július 24-én a londoni olimpia keretein belül megtartott maratoni futóverseny meglepő izgalmakat tartogatott a White City Stadionban összegyűlt 75 ezer sportrajongó számára. Az első helyen futó olasz származású Dorando Pietrit már csak néhány száz méter választotta el a célszalagtól, amikor Pietri az ellenkező irányba kezdett futni. A feszültség csak tovább fokozódott, amikor az útbaigazított olasz váratlanul összeesett.

A végkimerülés szélén álló Dorando Pietri a hátralévő 350 métert Jack Andrew versenybíró, valamint Dr. Michael Bulger segítségével tudta csak megtenni. Pietri azonban hiába küzdött emberfeletti módon, s szakított át elsőként a célszalagot, elvették tőle az aranyérmet. A futó külső segítséget vett igénybe, ezért kizárták a versenyből, és helyette a 10 perccel később, másodikként beérkező amerikai John Hayes-t kiáltották ki győztesnek.

A Sherlock Holmes írójának, Arthur Conan Doyle-nak a másnapi Daily Mailben megjelenő cikkének köszönhetően Dorando Pietri a maratoni futás világszerte ismert figurájává vált.