Néhány ötlet a víztakarékossághoz

2007.07.27.Peter Bertus-Barcza

National Geographic Magyarország

Egy egyszerű, szürke hétköznapon fejenként átlagosan 100-150 liter vizet használunk el: fürdés 75-95 liter; zuhanyozás 20-40 liter; WC öblítés 11-26 liter; mosogatás 40 liter; mosógép 120 liter. Ha meg aztán merészen, hulladékos szempontból mérlegeljük a témát, bizony minden jó szándék ellenére szembe találjuk magunkat a szennyvíz kérdéskörével.

Mert hát minél több vizet használunk mindennapi tevékenységeink során, annál több szennyvizet “állítunk elő”. Ez utóbbiról azért érdemes tudni, hogy a világon sokfelé még mindig tisztítás nélkül eregetik a folyókba. Budapest szennyvizének például 50 százalékát engedi tisztítatlanul a Dunába, azaz ugyanabba a folyóba.

Néhány tipp hát azoknak, akik valamelyest is nyugtalankodnak a vizek állapota, a szennyvizek mennyisége – és hasonlók – miatt.

Járjunk nyitott szemmel. Ha közterületen vízszivárgást észlelünk (csőtörés, aszfalt alól csordogáló víz, utcai tűzoltó-csap, stb.) jelezzük azt az illetékes vízműnek. Ne várjunk arra, hogy helyettünk esetleg mások jelentsék be.

A csöpögő csapokat javíttassuk meg. Egy lassan csöpögő csap egy nap alatt 40-120 liter vizet pazarol el, s küld a szennyvízcsatornába.

Csapot soha ne folyassunk feleslegesen. Ez az egyik legfőbb aranyszabály. Fürdés helyett zuhanyozzunk, egészségesebb és takarékosabb is, mint a kádban fürdés. Fogmosáskor ne folyassuk a csapot. Használjunk fogmosó poharat, vagy épp csak arra a rövid időre engedjük meg a vizet, míg szánkat és a fogkefét öblítjük.

Minél kevesebbet használunk a vízlágyító-, öblítő-, mosó- és tisztítószerekből, szappanból és egyéb kozmetikai termékből, annál kevesebb szennyvíz keletkezéséhez járulunk hozzá. A foszfátmentes tisztítószerek környezetkímélőbbek, alkalmazzuk ezeket. A mosógépet csak ruhával teli kapcsoljuk be, negyedig-félig rakva pazarlás beindítani.

Ne öntsünk lefolyóba, WC-be sűrű zsiradékot, ételmaradékot, maró vegyszert, használt olajat. Egy liter olaj 1 millió liter tiszta vizet képes fogyasztásra alkalmatlanná tenni. A használt sütőolaj, fáradt olaj veszélyeshulladék-gyűjtések alkalmával vagy hulladékudvarokban leadhatók.

Ha hideg vizet innánk, ne folyassuk “ki” a csapot: inkább legyen mindig egy kancsó víz a hűtőszekrényben.

A járdáról, kerti járófelületről ne slaggal távolítsuk el a szemetet, koszt, hisz erre felesleges vizet – főként tisztított, vezetékes vizet – pazarolni. Használjuk inkább a jó öreg cirokseprűt. Kocsit ne slaggal mossunk. A kosz nagyja mosókefével és néhány vödör vízzel is eltávolítható, s csak utolsó mozzanatként zuhanyozzuk le (röviden) a járművet a kerti tömlőből érkező vízsugárral. Ha már/éppen nincs szükség a folyóvízre, zárjuk el a csapot. Sose folyjon a víz a “csak egy percre félre tett” slagból.

Gyűjtsük az esővizet. Az ereszek alá állított hordók, tartályok sok vizet felfoghatnak, ezzel locsoljuk a kertet, így sokat megspórolhatunk. Építsünk ki csepegtetős öntözőrendszert – leginkább az ágyások, sövénysorok mellé. Így közvetlenül a növények tövéhez jut a víz, hatékonyabbá téve a locsolást. Kertünket reggel vagy este öntözzük, ne a nappali melegben. A növények is jobban szeretik (kisebb a hőkülönbség) és a hűvösebb, árnyasabb napszakokban kevésbé párolog el a locsolók szórófejéből érkező vízpermet. Az automata locsolórendszereket legcélszerűbb éjszakai, hajnali üzemmódra programozni.

Kisebb kerteket, balkonokat vagy a nagyobb kertek egyes részeit beültethetjük szárazságtűrő, pozsgás, sziklakerti növényekkel – ezek kevesebb vizet igényelnek. (Az ilyen növények jó megoldást jelenthetnek a városi közterületeken lévő apróbb zöldfelületek, terek, ágyások, növényládák esetében is.) A módszer már terjed a tengerentúlon, ahol egyre több nagy kertet kizárólag ilyen növényekkel terveznek, ültetnek be.

Az ágyásokat, a fák és bokrok tövénél kialakított földtányérokat, a növények közti szabad területeket mulcsozzuk, azaz takarjuk. Az így létrejött talajtakarónak köszönhetően ritkábban nő a gyom, nem szárad ki a talaj, a föld kevesebbet párologtat így kevesebb locsolásra lesz szükség. Mulcsozásra a fakérgen kívül megfelel akár a lenyírt fű, felaprított ágnyesedék, avar vagy faforgács is.

Forrás:HuMuSz