A beteges vaskancellár
1898. július 30-án 83 éves korában a Hamburg melletti Friedrichsruh-ban elhunyt Otto von Bismarck, a nagyhatalmú német kancellár. A német történelem egyik legmeghatározóbb alakja, aki ellentmondást nem tűrve, vasakarattal irányította Németországot, már életében számtalan szobrot, emlékművet állíttatott saját maga emlékére.
1815-ben Schönhausenben született Otto von Bismarck, német kancellár, a 19. századi német történelem legmeghatározóbb politikusa.
A 47 éves korában porosz miniszterelnökké, majd később birodalmi kancellárrá választott Bismarck hosszú éveken át autokrataként irányította Németországot. Politikai pályafutása során a legtöbb kérdésben igyekezett kizárólag egyedül dönteni, ezért nem meglepő, hogy kortársainak többsége leginkább egy diktátort látott benne. Bismarck nemcsak a parlamentben lévő politikai ellenfeleit, az ellenzéket, hanem a saját híveit is rosszindulattal, gyanakvással figyelte.
A rendíthetetlennek tűnő, két méter magas Bismarck azonban 1859-től súlyos egészségügyi problémákkal küszködött: kínzó köszvény és komoly alvászavar nehezítette mindennapjait. A város zajától menekülő politikus idejének nagy részét az I. Vilmostól ajándékba kapott friedrichsruh-i birtokán töltötte, ahol alvási nehézségei némiképp enyhültek. Berlini tartózkodása alatt azonban a nappalok felcserélődtek az éjszakákkal: nappal aludt, éjszaka dolgozott. Ebből kifolyólag gyakran előfordult, hogy a hozzá érkező politikusokat hajnalban fogadta.
Az 1898. július 30-án, 83 éves korában elhunyt Bismarck még életében megteremtette személyi kultuszát: számtalan szobrot, emlékművet állíttatott saját maga emlékére, többek között a stranbergi-tónál lévő Bismarck-tornyot.