A berlini fal első áldozata

A hidegháború legismertebb szimbóluma az 1961-ben felépített berlini fal. Noha a nyugatnémetek 1952 óta korlátozták az NSZK-ból az NDK-ba történő utazásokat, a két ország közti végérvényes szakítást a Berlint kettészelő fal felhúzásával a keletnémetek idézték elő.

A leereszkedő vasfüggöny ellen hiába tiltakozott több százezres tömeg, élén Konrad Adenauer szövetségi kancellárral, a keletnémetek könyörtelenül leállították a Kelet-és Nyugat-Berlin között zajló forgalmat.

Annak ellenére, hogy a belső határt szigorúan őrizték, többen megpróbálkoztak a szökéssel. A berlini fal első áldozata a 24 éves korában elhunyt Günter Litfin volt. A szabó fiú már egy ideje Nyugat-Berlinben dolgozott, és épp akkortájt akart végleg odaköltözni, amikor felhúzták a berlini falat.

Günter 1961. augusztus 24-én a Humboldt kikötőnél próbált átszökni, a szemfüles határőrök azonban a híd alatt úszó barnakabátos fiút nyomban észrevették. „… 16 óra 15 perc körül egy ismeretlen férfi a Spree folyóban a nyugati szektor felé úszott… Miután a személy nem reagált a felszólításokra, figyelmeztető lövéseket adtunk le, de a férfi csak tovább úszott. Ezt követően P. elvtárs célzott lövéseket irányzott rá, és a demokratikus Berlin partjaitól 10 méterre úszó ismeretlen fekete nadrágos, 25 év körüli férfi elsüllyedt a vízben”- áll a tragikus esetről szóló hivatalos jegyzőkönyvben.

Günter Litfin, Ida Siekmann, Roland Hoff, Rudolf Urban, Olga Segler, Bernd Lünser, Werner Probst, csak néhány név a berlini fal áldozatainak 133 fős hivatalos listáján. A tényleges áldozatok száma azonban ennél valószínűleg lényegesen nagyobb.