Verespatak turista szemmel

A legszebb környezetben lévő valamint a legszomorúbb témájú fesztivál címre egyaránt eséllyel pályázhatna a Széna Fesztivál. A fesztivált immár negyedik éve szervezik meg romániai környezetvédelmi civil szervezetek a bányászati beruházás elleni tiltakozásul. Bár szemmel láthatólag a látogatók egy része csak a koncertek és a buli miatt érkezett, a civil szervezetek sátrainál, az előadásokon és a vetítéseken – melyek témája főként a bányászathoz és környezetvédelemhez kapcsolódott – igen sok érdeklődő megfordult idén is. Eddig évente mintegy tízezren érkeztek a rendezvényre, a szám feltehetőleg idén sem maradt el ettől.

Csillogó víztükör, gazdagon díszített házak

A sátrak közül, a fennsíkról látható a völgyben hosszan elnyúló Verespatak (Rosia Montana). A völgybe letekintve egyből szembetűnik, hogy feltűnően sok templomtorony magasodik a házak fölé: római katolikus, református, unitárius, görög katolikus és ortodox. A hegyoldalról még a falu határában lévő csillogó vizű tó is látható. Mint vezetőnktől megtudtuk, ezt és a környéken lévő ehhez hasonló többi tavat egy-egy patak visszaduzzasztásával hozták létre régen, hogy a tó alján lerakódott üledékből aranyat mossanak ki. A tó ma már nem aranymosóként működik, a helyiek és a turisták kijönnek ide fürdeni vagy csak egyáltalán gyönyörködni a tájban, a tó vizében tükröződő hegyek ugyanis gyönyörű látványt nyújtanak.

Lejjebb ereszkedve a völgyben beérünk a házak közé, ahol szembetűnő a még romosan is látványos, számos gazdagon díszített ház. Aki látta Kocsis Tibor Új Eldorádó című dokumentumfilmjét, annak ismerősként köszönnek vissza a házak és az utcarészletek. Az épületek mérete, a kapukon és a házak homlokzatán lévő faragott kődíszítések egykori gazdagságról árulkodnak. A gazdagság forrása az arany volt, de ugyanez az arany hamarosan a település vesztét is jelentheti.

Már a házak fele a bányatársaság tulajdonában van

Gyakorlatilag minden második házon kék vagy zöld tábla hirdeti, hogy az épület a Rosia Montana Gold Corporation S. A. (RMGC) tulajdona, amely nagyrészt a kanadai székhelyű Gabriel Resource vállalat, kisebb részt a román állam kezében van. A verespataki és a szomszédos szarvaspataki (Corna) házak mintegy 50-52 százaléka már a bányatársaság kezében van. Ezeknek a házaknak a nagy része üres, de van, amelyekben a vállalat alkalmazottai vagy még az egykori tulajdonosok laknak.

Az RMGC 2002 óta vásárolja fel szisztematikusan a házakat, hogy biztosítsa a kitelepítést, és a beruházás zavartalan megkezdését. A tulajdonosoknak gyakran három százalék előleget ajánlottak fel, azzal az ígérettel, hogy a környezeti hatástanulmány elfogadásáig a házban lakhatnak, de amint megnyílik az út a beruházás előtt, megkapják a tulajdon teljes árát, és csak akkor kell elköltözniük. Mivel az engedélyezés csúszik , egyes lakók, bár kisebb előleghez jutottak, még a saját házukban laknak, a cég egyelőre vonakodik kifizetni őket.

A földtől nehezen válnak meg

A beruházáshoz összesen mintegy 900 házat kell lerombolni, és kétezer embert kitelepíteni. A munkálatok elkezdéséhez gyakorlatilag az egész területnek a vállalat tulajdonába kellene kerülnie, ez viszont lassan halad. Míg a helyiek viszonylag könnyebben rávehetők, hogy eladják a házukat, és elköltözzenek, a földjeikhez annál inkább ragaszkodnak.

A bányatársaság a teljes földterületből egyelőre csak 17 százalékot mondhat magáénak, a többi magánterület vagy önkormányzati. További 2, 3 százalék az egyházak tulajdonában van, ez utóbbiak határozottan kijelentették, hogy nem hajlandók megválni a tulajdonuktól.

Nem lehet vállalkozást nyitni

„A lakókra komoly nyomás nehezedik a vállalat és a család részéről is. Sokan gyerekeik rábeszélésére adják el a házukat, és költöznek valamelyik közeli városba a már ott élő gyerekekhez. A vállalat gyakran munkát kínál a család valamely tagjának egy „jó döntésért” cserébe, viszont pár hónap munkaviszony után sokan az utcán találják magukat. A legnehezebben azok a családok vehetők rá a költözésre, ahol több generáció él együtt, és közösen gazdálkodnak a földeken” – tudta meg a National Geographic Online Stephanie Rothtól, a verespataki civil szervezet az Alburnus Maior tagjától.

A lakókra nehezedő nyomás a megélhetés terén is erős. Verespatak vezető testülete (amelyben a tagok többsége közvetlenül vagy közvetve kötődött a bányavállalathoz) 2002 júniusában módosította a településrendezési tervet: a területet ipari zónává minősítették, vagyis a bányászaton kívül más gazdasági tevékenység nem folytatható.

„Ez azt jelenti, hogy nem lehet például boltot, kocsmát vagy bármilyen műhelyt nyitni, a földeken nem lehet eladásra termelni, illetve hivatalosan nem foglalkozhatnak vendégfogadással sem, kivéve azok, akik már az adott időpont előtt engedélyt kaptak. Így gyakorlatilag a helyieknek nem sok választási lehetőségük van: vagy beállnak a bányavállalathoz, vagy csak saját fogyasztásra termelve gazdálkodnak vagy elmennek” – avat be a részletekbe a helyi ellenállás zászlós alakja, a svájci állampolgárságú Stephanie Roth, aki már öt éve él Verespatakon.

Világhírű régészeti értékek

A bányatársaság a területen tervezett projekttel nem csak Verespatakot és több környező települést vagy azok egy részét pusztítaná el, hanem a közelben lévő feltárt és még feltáratlan régészeti leletek nagy részét is, a bányászatnak ugyanis a tervek szerint négy hegy esne áldozatul.

A 180 méter magas gát mögé tervezett 600 hektáros, többek között nagy mennyiségű ciánt és más nehézfémet tartalmazó zagytározót a szomszédos Szarvaspatak (Corna) völgyébe tervezték. A kitermelés 16 évig tartana.

Az Erdélyi-érchegység, mint neve is mutatja igen gazdag színesfémekben. A Zalatna, Nagyág, Brád valamint Aranyosbánya által határolt ún. Aranynégyszög gazdag arany-, ezüst-, réz-, és egyéb színesfémkészlete a néhány millió évvel ezelőtti vulkáni tevékenység révén kialakult hidrotermás színesfém tellérekhez kötődik.

Verespatak (római nevén Alburnus Maior) már az ókortól jelentős színesfém-kitermelő hely volt. A jelenleg tervezett külszíni bányászattal a Romániában egyedülálló méretű, kétezer éves római- és középkori bányászat régészeti maradványainak nagy része megsemmisülne.

A környező hegyekben a felszín alatt lévő bányajáratok hosszúsága a szakértők becslése szerint akár a tíz kilométert is elérheti, de ezeknek egyelőre csak töredékét sikerült feltárni, ugyanis a kutatások még igencsak az elején tartanak. A járatokból számos régészeti tárgy került elő, többek között a világhírűvé vált viaszos táblák, amelyek a szerződéskötések szövegét tartalmazzák. Ezeken kívül települések, szentélyek, sírhelyek nyomai is feltárultak a kutatók előtt.

Eddig számos romániai és külföldi kutató és kutatóintézet nyilatkozatban adott hangot aggodalmának a bányaprojekttel kapcsolatban, úgy tűnik nem sok eredménnyel.

A turizmus nem alternatíva?

„A bányászat évszázadokon keresztül jól működő iparág volt, a szocializmus alatt pedig államilag támogatott ágazatként állandó, biztos bevételt jelentett a helyieknek. Éppen ezért a lakók most nehezen tudják elképzelni, hogy a bányászaton kívül másból is meg lehetne itt élni. Nem hiszik el, hogy a helyi kulturális és természeti értékek megfelelően szervezett szelíd turizmus keretében jól „eladhatók” lennének” – hangsúlyozza Roth.

Jelenleg a helyi civil szervezet kisebb projektek ösztönzésével próbál lehetőséget nyújtani a verespatakiaknak a helyben maradásra és boldolgulásra. Felújítják a templomokhoz tartozó parókiákat, amelyek kulturális központként szolgálnak majd a helyi fiatalok számára. A falu kultúrházát ugyanis jelenleg a bányavállalat használja PR tevékenységre, a felállított paravánokon színes képekkel illusztrált bemutatót tartanak a tervezett projektről az ide érkező prominens személyeknek. Hasonló, bár jóval szerényebb román és angol nyelvű bemutató tábla látható a piactéren is.

A helyiek közül egyre többen próbálnak meg bekapcsolódni a vendégfogadásba, bár kétségtelen, hogy az új településrendezési terv miatt a legtöbb esetben törvénybe ütköző lépésről van szó. Hamarosan egy panzió is épül, ami azért érdekes, mert ez hivatalosan működhet, ugyanis a tulajdonosa már a 2002. évi döntés előtt megkapta rá az engedélyt. Ezen kívül tervezik egy kerékpárjavító és -kölcsönző műhely létrehozását is turisták számára. Nem csak a Széna Fesztivál keretében, de az év többi részében is egyre többen keresik fel a települést. Verespatak a közeli természeti és kulturális értékek miatt, azok megfelelő bemutatásával kitűnő kiindulópontja lehetne a szelíd turizmusnak.

Egynapos túra keretében könnyen el lehet jutni többek között a Verespataktól délkeletre lévő, hatalmas bazaltoszlopairól híres Detonátákhoz, vagy Bucsony (Bucium) nárciszmezőihez és római kori tárnáihoz. A terület iránt érdeklődő turisták számára egy angol és román nyelvű honlapot is létrehoztak számos részletes túraleírással és egyéb információval.

Hogyan tovább?

A romániai parlament szeptember közepén dönt arról a törvénytervezetről, amely az egész országban betiltaná a cianidos technológiájú bányászatot. „A törvénytervezet elfogadása precedens értékű lenne egész Kelet-Európára nézve, eddig ugyanis a régión belül csak Csehországban tiltották be ezt a technológiát” – hangsúlyozta Nemes Noémi, a Greenpeace szakértője. „Az európai parlamenti választások miatt (is) sok romániai politikus támogatásáról biztosította a beruházás ellenzőit és a törvényjavaslatot. A gondot az jelenti, hogy a törvénytervezet benyújtásától a döntéshozatalig sok idő áll(t) rendelkezésre a bányatársaság számára, hogy megvásárolja a számára szükséges szavazatokat.”

Amennyiben elfogadják a törvényjavaslatot, a verespataki projekt is gyökeresen új fordulatot vesz, viszont ha nem, akkor az ügy sorsa továbbra is bizonytalan.

Ez utóbbi eset lehetséges végkimeneteléről kérdeztük Jávor Benedeket, a Védegylet munkatársát. „A cianidos törvénytervezet elutasításával még nem kap automatikusan zöld utat a verespataki beruházás. Amennyiben a döntéshozók figyelembe veszik azokat a például bányászati, hulladékkezelési és vízvédelmi EU-irányelveket, amelyek a beruházás kapcsán felmerülnek, akkor a beruházásra a mostani tervek és a környezeti hatástanulmány alapján nem adható ki engedély. Bár sok politikus és maga a környezetvédelmi miniszter is utalt arra, hogy nem támogatja a bánya ilyen módon történő megnyitását, valószínű, hogy nem szakmai, hanem elsősorban politikai döntés születik az ügyben.”

A szakértő hangsúlyozta, hogy több európai országban jelenleg is alkalmaznak cianidos technológiát, a verespataki beruházás esetében a kulturális és természeti értékek megsemmisülése mellett a legfőbb veszély abban rejlik, hogy a környezeti hatástanulmány alapján úgy tűnik, nincs koncepció egy esetleges baleset következményeinek elhárítására. A szakértő szerint a kelet-európai ipari balesetek nagy részének (például a 2000. évi nagybányai balesetnek) oka nem annyira az alkalmazott technológia alacsony színvonala volt, mintsem a kivitelezés módja és biztonsági előírások betartásának hiánya.

Fotó: Barakonyi Szabolcs (1, 3, 4), Újszászi Györgyi (2)

Kapcsolódó (angol és/vagy magyar nyelvű) linkek: