Hatalomátvétel Kongóban

Kongó a 19. század második felében belga gyarmattá vált, amit az 1884-85-ben Berlinben megrendezett gyarmatügyi konferencia is megerősített. Az 1950-es években a kongói lakosságban azonban felébredt a függetlenné válás vágya, ebből kifolyólag a fehér telepesek és az őslakosok között egyre nőtt a társadalmi feszültség.

A közép-afrikai ország – a belga gyarmatosítók teljes megrökönyödésére – 1960 júniusában kikiáltotta az első független Kongói Köztársaságot. Államfővé Joseph Kasavubut választották, az új kormányt pedig Patrice Lumumba állította össze. A belpolitikai instabilitás és a külpolitikai ellenakciók következtében a demokratikus kormány azonban hamar megbukott.

1960. szeptember 14-én Joseph-Désiré Mobutu vezérkari főnök Kongóban, a külső támogatottságot nélkülöző kormánnyal szemben, afrikai katonákból verbuvált lázadók csoportjával katonai puccsot hajtott végre. Kasavubu megtarthatta posztját, a nacionalista Lumumbának viszont mennie kellett. Az 1965-ben kikiáltott második Kongói Köztársaság létrejöttéig viszont továbbra is politikai zűrzavar jellemezte az afrikai országot.

1965 novemberében azonban Mobutu a köztársaság elnökévé választatta magát, és hozzálátott egyszemélyes diktatúrájának kiépítéséhez. Az ellenzék eltávolításával egypártrendszert hozott létre, államosította az idegen kézben lévő vállalatokat, a külföldi befektetőket az ország elhagyására kényszerítette, teret engedett a korrupciónak, valamint a fekete gazdaság virágzásának.

Az egykoron Belga-Kongónak nevezett, 1971-ben Zairére átkeresztelt ország csak 1997-ben szabadult meg hatalommániás diktátorától. Az évtizedek óta prosztatarákban szenvedő Mobutu Marokkóba menekült, s még ugyanebben az évben, 67 éves korában Rabatban elhunyt.