Állatáldozatok a Skála parkolójának feltárásán

Az újkőkortól egészen a török kor végéig kerültek elő eddig leletek az egykori budai Skála parkolójában folyó régészeti feltáráson. Egymástól térben csupán néhány méterre több különböző korszak lakói is állatokat áldoztak, hogy az égiek jóindulatát elnyerjék: ez az eltemetett kutyák és szarvasmarhák maradványaiból, a gödrökben felhalmozott kagylóhéjakból és edényekből derült ki.
A sokféle leletnek persze semmi köze sincs egymáshoz, és kár lenne a terület misztikus varázsát is keresni. Praktikus oka volt annak, hogy különböző kultúrák is éppen itt mutatták be állatáldozataikat. Horváth László, a Budapesti Történeti Múzeum régésze az építési terület széle felé mutat. A jelenlegi Bercsényi utca vonalától mocsár húzódott a Duna felé ugyanis még a 19. században is, így bárkik éltek a történelem folyamán a területen, be volt határolva, meddig tarthatott a településük. Az áldozatokat pedig a lakóhely szélén végezték el.
A feltárásra azért került sor, hogy megmentsék a leleteket, a területen ugyanis hamarosan az Újbudai Városközpont építésébe fognak. Jelenleg már mintegy másfél, két méterrel mélyebben folyik az ásatás, mint a parkoló szintje volt hajdan. Városi feltáráshoz képest nagyon nagy területen, három-négyezer négyzetméteren dolgoznak.
Horváth László a National Geographic Online-nak elmondta: nyolc különböző történeti kor emberi jelenlétének emlékeit tárták eddig fel. Az eddigi adatok szerint először a neolitikum középső szakaszában lakták a területet: az emberi jelenlétről eddig néhány hulladékgödör tanúskodott, amelyekből a korszak jellegzetes kerámiái és állatcsontok kerültek elő. A késő rézkor elején és végén is lakott volt a hely: ekkor, a badeni kultúrának az idején áldozták föl azokat a szarvasmarhákat, amelyek közül a területen eddig kettő maradványait találtak meg a kutatók. A csontmaradványok szemléletesen mutatják, miként végeztek az állatokkal. A marháknak elvágták a torkukat, majd a fejüket hátrafeszítették. Ebben a pózban szinte behajtogatták őket az áldozati gödrökbe és edényeket temettek melléjük.
A régész hozzátette: ugyan az őskori korszakok közül a rézkor emlékei vannak legnagyobb számban a területen, de szórványosan előkerültek még leletek a korai-, a középső- és a késő bronzkorból is. A későbbiekben kelták lakták a területet: kerámia-töredékek, házmaradványok őrzik az emléküket. A kelták itt maradtak a római birodalom hódítása után is – az eddigi adatok szerint falusias települést építhettek fel. A római korból származnak a kelták által kultikus okból megölt kutyák maradványai is. A középkorból egy 17. századi temető került elő, 15 sírral.
Horváth László szerint a mindenkori településeknek csak egy részét, a mocsárhoz közeli szélét sikerül ezen az ásatáson feltárni. Folytatásról egyelőre szó sem lehet, hiszen a terület többi részén századfordulós épületek állnak, amelyek építése közben valószínűleg komoly károkat okoztak egykor a lelőhelyben. Ám ez a feltárás is érdekes adalékokkal szolgálhat Budapest múltjához – már csak azért is, mert még csaknem egy hónapig dolgozhatnak a területen a régészek.
Szöveg és fotó: Kovács Olivér