Az imádott királyné temetése
1898. szeptember 17-én, egy szombati napon, európai koronás fők jelenlétében a bécsi kapucinusok templomának kriptájában végső nyugalomra helyezték a néhány nappal korábban tragikus módon elhunyt Erzsébet osztrák császárnét, a magyarok imádott királynéját.
Erzsébet Ausztria császárnéja, Magyarország királynéja 1898. szeptember 10-én Genfben egy ámokfutó anarchista áldozatául esett. Az inkognitóban utazó uralkodónőt az olasz merénylő szíven szúrta. Erzsébet többszöri ájulást követően egy órán belül belehalt sérülésébe.
Ferenc József császár parancsára a holttestért még aznap este elindult egy egész udvartartással megpakolt különvonat Svájcba. Erzsébet koporsóját három nappal később, halálának színhelyén, a genfi Beau-Rivage szállodában felravatalozták, majd az oldalt üvegablakos koporsót lezárták.
Az udvartartás által kísért koporsó szeptember 14-én indult útnak Ausztriába. Erzsébet népszerűségét mutatja, hogy a nagyvárosokon áthaladó különvonatot mindenhol óriási gyászoló embertömeg várta. A másnap éjszaka a bécsi Nyugati pályaudvarra megérkező koporsót egy gyászkocsi szállította a Burgba.
Erzsébet temetésére egy héttel később, szeptember 17-én került sor. Bécs belvárosi utcáin aznap mozdulni sem lehetett a sok embertől: a császárné utolsó útjára a Habsburg családi kriptáig mindenki kíváncsi volt. Az uralkodónőt európai koronás fők és más magas rangú politikusok jelenlétében a kapucinusok templomában található kriptában helyezték örök nyugalomra.
Magyarországot az egyházi gyászszertartáson – többek között – Bánffy Dezső miniszterelnök, Tisza Kálmán és fia, István, valamint Jókai Mór képviselte. Az ólomszarkofágoktól zsúfolt kriptába, ahol Erzsébet jó néhány évvel korábban öngyilkosságot elkövetett fia, Rudolf is feküdt, azonban már csak a családtagok és közvetlen rokonok mehettek le.
Erzsébet díszes szarkofágja, amely Ferenc József és Rudolf koporsója mellett található, ma már megtekinthető a kapucinus templom kriptájában.