Eger ostroma

1552 szeptemberében Szolnok után a törökök legfontosabb célja Eger várának elfoglalása volt. A török azonban a félelmet keltő hatalmas tüzérségi erő felvonultatása, a mindenféle hadifortély bevetése, az elszánt gyalogsági rohamok ellenére sem tudta bevenni a magyarok által hősiesen védett várat. Az oszmánok az 5 héten át tartó küzdelem után, október 17-én a környező falvak felégetését követően, alaposan megfogyatkozott létszámban elvonultak Eger alól.

Miután a török elvonult, megkezdődött a romos vár újjáépítése és korszerűsítése. Habsburg Ferdinánd a legjobb itáliai építészeket bízta meg a vár helyreállításával. Olyan elismert tehetségek dolgoztak az erődítményen, mint Paolo Mirandola, Pietro Farrabosco, vagy Ottavio Baldigara.

A kulcsfontosságú szereppel bíró, pénzhiány miatt viszont csak részben felújított vár a 16. század végén ismét a törökök látószögébe került. 1596. szeptember 20-án III. Mohamed török szultán hadserege, 44 év után, újra megjelent az egri vár előtt elterülő mezőn. “… a felséges Allah parancsából titeket vallásunkra hívlak. Ha muzulmánok lesztek, semmi bántódás nem ér benneteket …”– hangzott a megadásra történő felszólítás.

A magyarok azonban nem egyezkedtek, így négy nappal később megkezdődött a várostrom, mely során Nyáry Pál főkapitánynak heves támadásokkal kellett szembe néznie. A kitartó ágyúzás, az aláaknázott bástyák megrongálódása, a katonák folyamatos szökése végül felőrölte a várvédők elszántságát, erejét, hitét.

A keresztény katonák szabad elvonulás fejében 1596. október 12-én behódoltak III. Mohamed szultánnak, és átadták a várat. A törökök azonban a megállapodást megszegve, csak a magyar katonákat engedték szabadon, az idegen zsoldosok nagy részét kegyetlenül lemészárolták.

Miután a szultán Lala Mohamed pasát kinevezte a vár élére, a szokásokhoz híven, a törökök gyorsan hozzáláttak a vár helyreállításához.