Ázsiai Atlantiszra bukkantak?

Ha valaki úgy gondolja, hogy a Tajvantól 120 kilométerre északkeletre elhelyezkedő Yonaguni-sziget partjainál búvárkodásra adja a fejét, különleges élményben lesz része. A Japánhoz tartozó sziget önmagában ugyan nem feltétlenül bír turistacsalogató emlékművekkel vagy épületekkel, de a sziget partjainál a vizek és a mélytengerek szerelmesei belebotlanak olyan dolgokba, amelyekről komoly tudósok sem tudják egyelőre eldönteni, hogy emberi kéz alkotta művek, avagy csupán a természet furcsa játéka. A japán kormányzat egyelőre ez utóbbi mellett tette le a voksát, így Yonaguni partjainál bárki megmerítkezhet, sőt hozzá is nyúlhat a furcsa kőtömbökhöz – műemlékvédelmi felügyelet alatt egyelőre nem áll a hely.

Ötezer éves település az óceán mélyén?

Pedig vannak olyanok, akik szerint óvatlan hobbibúvárok hatalmas értékeket tűntethetnek el, és bűn, hogy a japán hatóságok nem védik kellőképpen Ázsia Atlantiszát. Masaaki Kimura, a japán Ryukyus Egyetem professzora ugyanis meg van győződve arról, hogy egy többezer éves építmény romjai nyugszanak a Csendes-óceán mélyén Yonaguni-sziget partjainál.

Kimura 15 éve foglalkozik a szabályos kőtömbökből álló építménnyel, és az első pillanattól kezdve meg volt győződve, hogy emberi kéz munkája rejlik a víz alatti piramisokban. Ráadásul Kimura szerint nem is akármilyen kéz munkája: legalább ötezer évvel ezelőtti megmunkálásról lehet szó, ami azt jelentené, hogy a világ legősibb épületével van dolguk a régészeknek.

Már ha a hivatásos régészek érdeklődnének a furcsa kőtömbök iránt. Eddig ugyanis java részt hobbimerülők csodálkoztak rá az épületnek vélt kőpiramisokra, és először azt is csak jó húsz évvel ezelőtt, hiszen a víz alatti piramisokat 1986-ban egy olyan természettudósokból álló csoport fedezte fel, amely a pörölycápák megfigyelésére alkalmas helyet keresett az óceánban. A Yonaguni-sziget partjaihoz közel eső hely azért is tűnt megfelelőnek, mert a tengeráramlatok megfelelő módon futottak, noha ez utóbbi miatt viszonylag nehéz megközelíteni a hatalmas és szabályos kőtömböket.

Szökőár pusztította el

Kimura és követői meg vannak győződve arról, hogy egy letűnt civilizáció nyomaira bukkantak: kőfejtésre utaló nyomok, vésetek, karcolatok és elmosódó állatábrázolások mind azt bizonyítják a japán kutató szerint, hogy a köveket egykoron megformálták.

A National Geographic News írása szerint a szigetet 1771-ben hatalmas szökőár érte el – az ismert cunamik egyik legnagyobbika. A 40 méteres hullámok süllyeszthették el Kimura szerint az ember alkotta piramisokat, amelyek manapság egy 300×150 méteres területet foglalnak el.

Bár edények vagy egyéb régészeti leletek nem kerültek elő egyelőre a színhelyről, ám Kimura a víz alatt is felfedezni véli az egykori város különféle épületeit: egy kastélyt, egy szent helyet, sőt még egy diadalív formájú kőépítményt talált a japán tudós.

Toru Ouchi, a Kobe Egyetem szeizmológus professzora egyetért Kimura feltételezésével. „Amit Kimura professzor állít, az valóság. Könnyű megállapítani, hogy a kőtömbök egy földrengéstől nem képesek olyan alakot ölteni, mint amilyen formájúak ezek a kőtömbök. Ráadásul a kövekben megfigyelhető vágatok és mélyedések sem keletkezhettek természetes úton” – erősítette meg Kimura feltételezését Ouchi.

Vagy mégis inkább természeti képződmény?

Egészen más véleményen van azonban Robert Schoch, az amerikai Boston Egyetem kutatója. „A kő mintázata és a rétegtani vizsgálatok is azt mutatják, hogy egy hatalmas földrengés során törtek meg a homokkőlemezek olyan szabályos módon, ahogy azok ma láthatóak. A különféle bemélyedések és vágatok is természetes úton keletkeztek a köveken, nyilatkozta Schoch a National Geographic News-nak.

„A tengeráramlás és a tengeri élővilág közösen hozta létre azokat az állatrajznak és feliratoknak vélt bevágásokat, amelyekről Kimura azt hiszi, emberi alkotások” – véli az amerikai tudós..

Kimura azonban az állatrajzoknak vélt ábrákból immáron azt is megállapította, hogy a letűnt civilizáció az ázsiai kontinensről vándorolhatott át a szigetre. „Az általam víz alatti szfinxnek nevezett tömb például egy kínai uralkodóra hasonlít leginkább. De hogy biztos eredményt kapjunk, annak egy módja van: újból és újból visszatérni a helyszínre, és leleteket, bizonyítékokat kell gyűjteni” – nyilatkozta Kimura.