Hajótemető és titokzatos homokdomb a Dráva medrében

Egyre több adat kerül a birtokunkba, így jelenleg ez a feltevés a legvalószínűbb – állítja Tóth János Attila, a magyar-francia-horvát-osztrák expedíció vezetője. A búvárrégész elmondta: Drávatamási mellett a folyó magyar oldalán huszonhét, a horvát part mellett három, egyenként tíz-tizenhárom méter hosszú, egy rönkből faragott hajótest nyugszik, némelyik öt-hat méteres mélységben. Létezésük korábban is ismert volt, hiszen egyik-másik alacsony vízszint esetén szárazra is került. A komoly kutatás azonban akkor kezdődött, amikor egy török kori fém kancsót találtak a helybéliek: ez jelezte, hogy a mederben komoly leletek rejtőznek.

Hálás munka az édesvizű folyókban kutatni – mondja a búvárrégész. A tengerekben ugyanis hamar elpusztulnak a leletek: a fát, a fémet mikroorganizmusok támadják meg. A folyókban azonban viszonylag épen megőrződik az, ami a fenékre kerül. Egy tavaly felszínre hozott, szintén török kori bográcson még az oldalára tapadt korom is megmaradt. A bödönhajók többsége is szinte károsodás nélkül vészelte át a víz alatt töltött négy évszázadot. Igaz, kiemelni egyelőre nem lehet őket, hiszen a levegőre kerülve azonnal tartósítani kellene a famaradványokat. Így a cél egyelőre a terület felderítése.

Van persze árnyoldala is a folyami régészetnek. Korántsem olyan körülmények közt dolgoznak a kutatók, mint azokat a Cousteau-filmekben láthatjuk. Nincs mélykéken ragyogó víztömeg, hatalmas látótávolság: a folyamokban jó esetben is csak két méterre lehet ellátni. Az expedíció ezévi merülései idején ráadásul gyakori volt az eső, így a felkavart, hordalékos vízben ötven-hatvan centire szűkült a horizont. A folyamokban számolni kell a sodrással is, így a búvárok súllyal bőségesen megpakolva alig úsznak, inkább csúsznak-másznak a mederben.

Természetesen vettünk anyagmintákat a hajótörzsekből és elkezdtük az évgyűrű-vizsgálatokat is – teszi hozzá Tóth János Attila. Biztosnak látszik, hogy a hajók faragásához használt fákat nagyjából egy időben vághatták ki, az is valószínű, hogy ugyanabból az erdőből származnak. Pusztulásukra pedig történelmi feljegyzések alapján lehet következtetni. A hajók a környékbéli vízimalmokhoz tartozhattak, mígnem a törökök elkobozták azokat. Pontonhidat építettek belőlük, amelyet Zrínyi Miklós (nem a szigetvári hős és nem a költő) katonái 1603-ban romboltak le. Pontosan látszik a pusztítás módja is: a hajók végét lezáró deszkát kiütötték a helyéből, így a bödönhajók azonnal elsüllyedtek.

A Drávatamási melletti kutatás jövőre folytatódik. Egy homokdomb van a mederben, amely alatt újabb leletre számít a régész. A domb feltárása azonban legalább egy újabb hetet igényel.
A tengeri búvárrégészethez képest a folyami régészet alapos lemaradásban van. Csak az elmúlt években szentelnek mind több figyelmet Európa-szerte a kutatók a folyóknak. Holott egykor ezek voltak a legbiztonságosabb kereskedelmi útvonalak nagy tömegű áruk szállítására, így biztosan sok titkot rejtenek a magyarországi folyómedrek is.

Szöveg: Kovács Olivér
Fotók: Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (1, 2), Andre Deconinck(3), Krunoslav Zubcic (4)