A kék bálvány
1931. szeptember 25-én a budapesti Royal Apolló moziban bemutatták a Kék bálványt, a filmtörténet által az első magyar hangosfilmként aposztrofált filmet. A Jávor Pál és Gózon Gyula főszereplésével színre vitt, amerikai hétköznapokat imitált alkotás nem aratott sikert a magyar nézők körében.
A 19. század végén néhány budapesti kávéházban megkezdődött a mozgóképek vetítése, majd az 1905-től állandósult mozikban az amerikai, olasz valamint francia filmek bemutatása.
Miután 1912-ben beindult a magyar némafilmgyártás, a nagyközönség megtekinthette többek között Korda Sándor, Kertész Mihály, Garas Márton és Fejős Pál alkotásait is. A némafilmek hősei, mint például Lugosi Béla, Nagy Kató vagy Bánky Vilma megjelenésükkel, erőteljes testbeszédükkel elvarázsolták az embereket.
A mozgókép és a némafilm után a következő jelentős lépést a hangosfilmek megjelenése jelentette. Annak ellenére, hogy a Forum 1929-ben Az éneklő bolond címmel bemutatta az első magyar hangosfilmes próbálkozást, az igazi elsőség az 1931. szeptember 25-én a Royal Apollóban vetített Kék bálványt illeti.
A Jávor Pál és Gózon Gyula főszereplésével színre vitt alkotás azonban nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Az amerikai hétköznapokban játszódó történet idegen volt a magyar nézők számára, nem tudtak azonosulni a kalandos eseményekkel szereplőivel.
A szélesebb közönséget kiszolgáló hangosfilmek gyártása a Hyppolit, a lakájjal kezdődött, majd a sikerszéria a Meseautó, a Nászút féláron, a Lila ákác című filmekkel folytatódott.
A magyar filmipar dinamikus fejlődésének a második világháború kirobbanása vetett véget.