A királyné halála
1213. szeptember 28-én a pilisi erdőben II. András király felesége, a német származású Gertrúd előre kitervelt mészárlás áldozatává vált. Míg Péter ispán és Bánk veje, Simon a királynét lekaszabolta, addig a többi összeesküvő a papokkal és német lovagokkal végzett.
III. Béla kisebbik fia, András még herceg volt, amikor 1202-ben feleségül vette IV. Berthold isztriai és krajnai őrgróf leányát, Gertrúdot. Az ifjú pár azonban csak rövid ideig élt együtt, mert Imre király az ellene szervezkedő Andrást börtönbe záratta, német származású asszonyát pedig hazazavarta. András csak bátyja 1204 szeptemberében bekövetkezett halála után hívhatta vissza Magyarországra Gertrúdot.
A német udvartartással érkező királynét azonban mindenütt ellenszenvvel fogadták. Gertrúdot a magyar főurak sem látták szívesen királyuk oldalán, mert az asszony, háttérbe szorítva őket, idegeneket, elsősorban németeket patronált.
A főurak, akiket félreállítottak és semmibe vettek, néhány év leforgása alatt végleg megelégelték Gertrúd, és az időközben Magyarországon letelepedett testvérei, Henrik őrgróf, Eckbert püspök és Bertold kalocsai érsek ténykedéseit.
A királyné és kísérete ellen szőtt merényletben olyan főrangú urak vettek részt, mint Bánk nádor, annak veje, Simon, valamint Péter ispán. Kristó Gyula történész szerint az összeesküvők még János esztergomi érseket is megpróbálták bevonni tervükbe…
A főpap viszont csak egy kétértelmű latin nyelvű válaszlevelet küldött vissza, melynek fordítását – az írásjelek játékának köszönhetően – kétféleképpen lehetett értelmezni. Az egyik olvasat szerint: „A királynét megölni nem kell félnetek, jó lesz, és ha mindenki beleegyezik, én magam nem ellenzem.” A másik értelmezés, mely alapján a pápa előtt Jánosnak végül sikerült kimosakodni az ügyből, pedig a következőképpen hangozott: „A királynét megölni nem kell, félnetek jó lesz, és ha mindenki beleegyezik, én magam nem, ellenzem.”
A merényletre, melynek hátterében – Katona József Bánk bán történetével ellentétben – valószínűleg semmilyen személyes motiváció nem állt, 1213. szeptember 28-án a pilisi erdőben került sor. Míg Péter ispán és Bánk veje, Simon a királynét lekaszabolta, addig a többi összeesküvő a papokkal és német lovagokkal végzett.
A Halics felé tartó király, aki a tragédia hallatán nyomban visszafordult, a belpolitikai zavarok miatt erőtlen volt, és tehetetlennek bizonyult neje gyilkosaival szemben. András csak Péter ispánon állt bosszút, a többi merénylőt semmi bántódás nem érte, legalábbis nem András uralkodása idején.