Csöveket az óceánokba?

„Ha csak a kiotói egyezményben és az üvegházhatású gázok kibocsátásának korlátozásában gondolkodunk, akkor soha nem fogunk komolyabb eredményeket elérni. A légkörben található szén-dioxid mennyiségét radikális kell csökkenteni, mégpedig oly módon, hogy kivonjuk azt belőle” – nyilatkozta Lovelock a BBC News-nak, miután Chris Rapley-el, a londoni Tudományos Múzeum (Science Museum) vezetőjével közösen egy alig pár soros levelet tettek közzé a Nature tudományos folyóirat legfrissebb számában.

Mérnöki megoldások

Ahogy az a megjelent írás műfajából is kitűnik, Lovelock és Rapley alapvetően nem hosszas kutatásokra támaszkodó ötlettel állt elő. Teoretikus jellegű javaslatról van szó jelen esetben, amelynek kapcsán a levél szerző is elismerik, hogy komolyabb hatástanulmányok elkészítésére van még szükség, noha az idő azért ugyancsak sürget minket.

A legfrissebb „természetmérnöki” ötletekkel egyetemben Lovelock-ék gondolata is gyors és radikális megoldást kínálna a globális felmelegedés megfékezésére. Ha vasport szórnánk a tenger fenekére, ha hatalmas árnyékolókat telepítenénk az űrbe, vagy ha szulfáttakaróval vonnánk be az atmoszférában Földünket, akkor viszonylag gyorsan érhetnénk el eredményeket – igaz, környezetvédők mindegyik megoldás kapcsán szkeptikusnak tűntek azzal kapcsolatban, hogy vajon ilyen radikális emberi beavatkozások valóban csak a kívánt eredményt érik el, nem lesznek-e még súlyosabb mellékhatások is.

Lovelock és Rapley ötletét hallván szintén nem estek ámulatba azok, akik fenntartással fogadnak minden olyan új ötletet, amely markánsan beleavatkozna a természetes folyamatokba.

Néhány millió cső

Miről is lenne szó a két tudós elképzelése szerint? Mivel lehetne gyorsan és hatékonyan csökkenteni a légköri szén-dioxid koncentrációját? Nos, Lovelock és Rapley szerint egy egészen egyszerű szerkezet segítségével. Egy alig 10 méter átmérőjű és 100 méter hosszú cső, amelynek felső egyharmadánál egy szelepet helyezek el, megoldhatná a globális felmelegedés problémáját. Igaz, ezekből a szerkezetekből több mint 130 millió darabot kellene elhelyezni a világ óceánjaiban ahhoz, hogy az ember által kitermelt és feleslegesen a légkörbe kerülő szén-dioxid mennyisége egyharmadával csökkenhessen, de ez önmagában még nem jelentene komolyabb akadályt.

A szerkezet ugyanis tényleg roppant egyszerű elven működne. Ahogy a hullámoknak és a tengeráramnak köszönhetően ezek a vízben vertikálisan elhelyezkedő csövek fel-alá mozognának, úgy a tenger mélyéről hidegebb és tápanyagokban gazdagabb vizet hoznának a felszínre. A cső lefele irányuló mozgásakor mélyebb rétegekből származó hidegebb víz kerülne a belsejébe, majd amikor felfelé mozog a cső, a benne lévő szelepek bezáródnak, s ezzel a csőben lévő hidegebb víz a felszínre jutna. A lényeg persze az, hogy a tápanyagokban gazdag vízréteg felszínre kerülésével megindulna az algák és a zsákállatok szaporodása, ami azért fontos, mert mindkettő nagy mennyiségű szén-dioxidot képes elnyelni.

Lovelock-ék szerint ráadásul a vízfelszín ily módon történő hűtésének más előnyei is lennének: ha mindezt például a Mexikói-öbölben végeznék, úgy a hurrikánok kialakulásának esélye is radikálisan csökkenne, mivel ezek létrejöttéhez is meleg vízfelszínre van szükség. Ráadásul a vízfelszíni algaképződés a dimetil-szulfid képződését is elősegíti, márpedig ez utóbbi nagyban hozzájárul az óceánok feletti felhők képződéséhez, ezáltal közvetett módon a felmelegedés csökkenéséhez.

Gondok

Gondok azonban tényleg akadhatnak ezzel a megoldással is: nehéz megjósolni, hogy az ilyen jellegű beavatkozás miként borítaná fel a tengerek élővilágának működési menetét, de az nagyon valószínűnek tűnik, hogy radikálisan belenyúlna abba. Penny Chisholm, a Massachusetts Institute of Technology (MIT) kutatója a National Geographic News-nak nyilatkozva elmondta: Lovelock-ék módszerével nagy mennyiségű széndioxid is a vizek felszínére kerülne, s ahhoz, hogy szén-dioxidot legyen képes elnyelni a friss víz, előbb a benne lévő szén-dioxidot kellene a légkörbe „kilélegeznie”.

Ha a végeredmény mégis pozitívnak bizonyulna, még akkor is fennáll annak a veszélye, hogy ezzel tovább ösztönözzük az emberiséget az üvegházhatású gázok kibocsátására, hiszen azt látják: a szén-dioxid igen könnyen kivonható a forgalomból, így semmit nem kell tenni az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentéséért.