Kutyaélet, kutyasors – örökbefogadó nap az Illatos úton

Idén augusztus 12-én a Teve utca egyik emeleti lakásából saját gazdája dobta ki kistestű kan kutyáját, miközben a rendőrség – más okból – intézkedett a lakásán. Az illetőt bilincsben vitték el, de a kutyát az utcán hagyták. A szomszédok hívtak egy állatvédőt, aki orvoshoz vitte. Az első helyen – orvosi esküjüket megszegve – elutasították a kezelést, mondván: nem ismerik a gazdát, nem tudni, ki fog fizetni – mondta el a FigyelőNetnek Tenner Anna, a Lelenc Kutyamentő Egyesület vezetője.

Az állatot végül máshol látták el, ám egy hét után belehalt sérüléseibe, és bár a boncolás adatai még nem ismertek, különböző jelekből valószínűsíthető: a yorkshire terriert alkohollal itatták, és a bőrén pedig cigaretta okozta égési sérüléseket találtak.
Szúrás a szívbe – jobbik eset

A Lelenc Egyesület ezért szeptember 30-án este az Árpád híd pesti hídfőjénél megemlékezéssel, jelképes virrasztással hívja fel a figyelmet az állatok elleni bűncselekmények növekvő számára, a hatóságok közönyére, az emberek passzivitására. Tenner Anna elmondta: a magyar társadalom többsége számára a kutya nem társ, hanem csupán eszköz.

Nem veszik figyelembe, hogy gondolkodni tudó, érző lény, amilyenné ráadásul az ember alakította több évezredes tudatos tenyésztéssel. Sokan úgy gondolkodnak, hogy ha nem kell, kidobom. Vagy elaltattatom. A „megunt” kutyákat Magyarországon gyepmesteri telepekre lehet „leadni”, és ide gyűjtik össze az utcán kóborló állatokat is. A telepeket önkormányzatok működtetik, vállalkozásba adják.

A befogott kutyák 14 napig várhatják itt gazdáikat, majd a telep vezetőjének „lelkiismerete”, vagy a szabad helyek függvényében elaltatják az állatot, vagy megpróbálnak neki új gazdát szerezni – hívta fel a figyelmet Tenner Anna. A humánus „altatásnak” is előírt módja van: az állatot először egy injekcióval kell elbódítani, hogy ne okozzon fájdalmat a T61 nevű szer befecskendezése a szívbe. Az állatvédőknek viszont van tudomásuk olyan gyepmesteri telepekről, ahol „költséghatékonyság” címén eltekintenek a bódító injekció beadásától. És ez még a jobbik eset, sok helyen az „ahogy kézreesik” módszert alkalmazzák – tette hozzá.

Káosz és zsúfoltság

Az állatmenhelyek állami támogatás nélkül, adományokból működnek, céljuk az eldobott kutyákat újra otthonhoz juttatni. A Lelencnél minden állatba öt-hatezer forintért azonosítóchipet ültetnek, és ugyanennyi pénzért megkapja a kötelező és egészségügyi oltásokat. Sokszor elvégzik a kutyák ivartalanítását – 20 ezer forintért –, az egyesület vezetője szerint ugyanis ezzel lehetne megnyugtató mértékben csökkenteni az utcán csavargó ebek számát.

Magyarországon ma mintegy hárommillió kutya él, ami a lakosság számához viszonyítva borzasztó sok. Ennek egyharmada volna „ideális”. „Megdöbbentő, ahogy az emberek meggondolatlanul vesznek vagy befogadnak egy állatot, majd ha megunták, mint egy tárgyat, a halálba küldik őket, vagy a sorsukra hagyják” – fogalmazott Tenner Anna.

A németek és az osztrákok például a népességhez viszonyítva sokkal kevesebb kutyát tartanak. A szabályozás is más: örökbefogadáskor például négyszáz euróval kell támogatni az állatot kiadó menhelyet, és nem juthat kutyához az, aki teljes munkaidőben dolgozik. Magyarországon, bár létezik állatvédelmi törvény, a feladatok „nincsenek leosztva” – véli Tenner.

Nem tudja a rendőr, meddig tart a hatásköre, a jegyző tétovázik, ha be kellene avatkoznia, és a bíróságok például nem tilthatnak el az állattartástól állatkínzáson kapott embert. A joghézagok pedig büntetlenséget ígérnek…

Feleslegessé vált

”Budapest „gyepmesteri” feladatait az önkormányzat által működtetett Illatos úti telep látja el. Ide kerülnek az utcán befogott állatok, itt kötelező befogadni a „feleslegessé vált” ebeket, és – a leghálátlanabb kötelességként – a telepre lehet hozni „altatni” az idős, gyógyíthatatlan beteg vagy megunt kutyákat” – nyilatkozta a FigyelőNetnek Kozma Tamás állatorvos, az Illatos úti telep igazgatója.

A fővárosban tavaly 1338 kóbor kutyát fogtak be – az éves átlag 1000–2000, és 2329 ebet hagytak gazdáik örökre az Illatos úton. Azaz 3667 kutya fordult meg 2006-ban a telepen, ahol egyszerre mindössze 94-nek van hely. „Tavaly 2500 „Illatos úti” kutya talált gazdát: helyhiány miatt így „csupán” 120-at kellett elaltatni, ami a bent maradó kutyák tíz százalékát jelenti” – oszlatja szét a baljós gondolatokat Kozma.
Örökbefogadás

Mégis megdöbbentő, hogy több ezer kutyát visznek be csak azért, hogy megszabaduljanak tőlük. Sokszor az indok is átlátszó: bepiszkított, sokat ugat, megbetegedett. „Az emberek talán szégyenkeznek vagy félnek, hogy az átadás pénzbe kerül, és többen mondják: találták a behozott ebet – a kutya viselkedéséből ugyanakkor világosan látszik, hogy saját gazdája akar tőle megszabadulni” – mondta Kozma Tamás.

”Ezért fontos hangsúlyozni, hogy az Illatos úton ingyen befogadják az állatokat – tette hozzá az igazgató, aki attól fél, hogy ha pénzt kérnének, sokan másképp szabadulnának meg volt kedvencüktől.”

A zsúfoltság miatti kényszeraltatások elkerülésére szerveznek szeptember 29-én örökbefogadó napot. A kutyák mellé egy csomag tápot, pórázt és nyakörvet adnak, és minden gazdára talált eb oltva, microchippel megjelölve kezdheti meg új életét – tudtuk meg.

Kutyagumi

Kutyákkal kapcsolatban nem csak a szerencsétlen sorsú állatok helyzete okoz problémát: nap mint nap viták kerekednek a kutyagumiból, a játszótér birtoklásából kutyások és lakók, járókelők között. Mindezek a hiányos szabályozásból, a kialakulatlan szokásokból erednek – mondta el név nélkül a FigyelőNetnek egy 25 éves tapasztalattal rendelkező kutyatulajdonos.

A legtöbb problémát a városi kutyapiszok okozza: törvény szerint az ürüléket fel kell szedni, és az arra kijelölt hulladéktárolóba kell dobni. Ezt szívesen meg is tenné, de a legtöbb helyen csak elvétve találni ilyen gyűjtőt, egyes városrészekben pedig lehetetlen. A zacskóba gyűrt végterméket azonban nem szabad „egyszerű” szemetesbe dobni sem otthon, sem az utcán.

Szájkosárral élni

Kutyát csak kijelölt futtatóban, szájkosárral szabad szabadon engedni: a futtatók többsége azonban két-három méter széles, hosszú sáv, ahol az állatok még megfordulni is alig tudnak. Látott már valaki ilyenben kutyát futni, játszani? – tette fel a kérdést. A belvárosban ráadásul lebetonozott, maximum 100 négyzetméteres „futtatókat” is találni. A másik a szájkosár: nem kell hozzá nagy képzelőerő, hogy magunk előtt lássunk egy kutyát durva fém ráccsal a száján labdázni, hancúrozni.

Bosszantó megkülönböztetés, hogy éttermekből, közintézményekből, egyes tavakból kitiltják az ebeket – egészségügyi okokból. A sort sokáig lehetne folytatni az emberek ellenséges hozzáállásától a szabályozás és az eszközök hiányosságáig – fogalmazott a megkérdezett.

Forrás:FigyelőNet