Az utolsó összecsapás

Apja, II. Philippos halála után, Kr.e. 336-ban makedón királlyá választott III. Alexandros legfőbb katonai célkitűzése Perzsia meghódítása volt. A makedón király, aki Nagy Sándor néven vonult be a történelembe, nemcsak katonailag szervezte meg a perzsák elleni hadjáratot, hanem alapos propagandával is alátámasztotta. A makedón nagyhatalmi érdekeket elfedve, a hadjárat okaként a több mint 150 évvel korábban Görögországot ért perzsa támadásokat hozta fel.

A makedónok és a perzsák közti első ütközetre Kr.e. 334-ben Granikosnál került sor, ahol a kiváló stratégiát bevetett makedónok vereséget mértek Dareios csapataira. A perzsák veszteségeinek súlyosságát mutatja, hogy a király a harcokban néhány rokonát is elveszítette.

A makedón erőket korábban semmibe vevő Dareios csak ezután fogta fel, hogy mekkora veszély leselkedik birodalmára. Aztán Kr.e. 333 novemberében Issosnál a perzsák ismét súlyos vereséget könyvelhettek el. Ráadásul ebben a csatában nemcsak mintegy 4500 katonát vesztettek, hanem Dareios kincseinek legjava is az ellenség kezébe került.

A perzsák és a makedónok közti végső összecsapásra Kr.e. 331. október 1-én Gaugamélánál került sor: a makedónok 42864 gyalogosával és 6580 lovasával szemben a perzsa oldalon mintegy 100 ezer gyalogos és 40 ezer lovas sorakozott fel. Annak ellenére, hogy a makedónok lényegesen kisebb haderőt vonultattak fel, váratlan és erőteljes támadásuknak köszönhetően a csata rövid időn belül véget ért.

A súlyos perzsa vérveszteség után Dareios elhagyta a hadszínteret, és vesztére a mai Észak-Afganisztán vidékén fekvő Baktriában keresett menedéket, ahol a tartomány vezetője, Béssos elfogta és megölette.